Hangversenyterem, Aszód

A koncepció lényege, hogy a hangversenyterem nem egyszerűen ráül a terepre, hanem határozott tömegként mélyen belevésődik a domboldalba. Ezzel a gesztussal a hang fizikai viselkedését próbáltam megformálni a térben: ahogy a hanghullámok képesek behatolni a szilárd falak és rétegek közé, úgy ékelődik be az épület kubusa a domboldal tömegébe. A belső világot egy kettős térszervezéssel hoztam létre, ahol egy külső üvegburok fogja közre a belső, melegebb fa akusztikai magot. Ez a „doboz a dobozban” elv lehetővé teszi, hogy a közönség a terepszint alatti, védett előcsarnokból indulva lépésről lépésre érkezzen meg a lebegő hatású nézőtérre.