Zenetorony a fák között

Diplomatémám egy meglévő zeneiskola bővítés, amely egy valamikori zsinagógában működik. A zsinagógát 1882-ben emelték, majd 1944-ben gettóként használták, később a funkcióvesztett épületet zeneiskolává alakították. Az új épületet az utcafronttól elhúzva, a telek mélyén alakítottam ki, ahol a földszinten közösségi terek, az emeleteken pedig próbatermek kaptak helyet, a zsinagóga földszintjére a hangversenyterem, a visszaállított karzatára egy emléktér került. A zsinagóga teljes rekonstrukciója helyett egy „kísérleti” rehabilitációval foglalkoztam, melyben kollázs analógia szerint mutatom be az épület múltjának, közösségének történetét. Az épület központi eleme, a karzat szintmagas rézcső korlátja, amelybe a fennmaradt elhunyt zsidó áldozatok nevei egyedi perforációként jelennek meg. Az új épületben kortárs terekben tudják elsajátítani a tudást a gyerekek, míg a rabbiház és a zsinagóga úgy telik meg újra élettel, hogy közben az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet.