Köztérmegújítások archeológiája

A közterek épített környezetünk szerves részei, magukban hordozzák saját és környezetük kialakulásának megannyi látható és láthatatlan nyomát. Hogyan lehet eleget tenni a kortárs köztérhasználati igényeknek úgy, hogy az épített környezet időbeli és térbeli rétegzettsége a köztéri felület sajátjává is válhasson? Olyan II. világháború után készült munkákat vetek össze, amelyek sokrétűsége, térbeli összetettsége építészeti alkotások komplexitásához mérhető. A Mossfern építész iroda által tervezett, 2024-ben elkészült kolozsvári Farkas utca környékének rendezése mellé két példát választottam: Alvaro Siza és Roberto Collovà Szicíliában, Salemi központjában megvalósult köztérmegújítását: a földrengések során megsérült székesegyház és környezetének helyreállítását (1991-98); illetve Dimitris Pikionis munkáját, az Akropolisz körüli ösvényhálózatot (1954-58). Célom az építészeti gondolkodásmód nyomainak és azok jelentőségének azonosítása és elemzése e köztérépítészeti példákon keresztül.