Dunaalmás Gyógy- és Strandfürdő

A dunaalmási fürdőkultúra egészen az ókorig nyúlik vissza, a településen feltörő kénes gyógyforrásokat elsőként az itt állomásozó rómaiak hasznosították. Az almási fürdő történetében fordulópontot jelentett az 1700-as évek második fele, amikor a víz gyógyhatását hivatalosan is megállapították. A 20. század elején nyitotta meg kapuit a dunaalmási strandfürdő, mellyel párhuzamosan a település is gyors fejlődésnek indult. A szocializmus alatt a Tatabánya környéki túlzott bányászat következtében a források elapadtak, a fürdő bezárásra került, majd a bányászat befejeztével a föld alatt nyugvó vizek újra felszínre törtek. A terv célja a gyógyvíz hasznosítása és az egykor virágzó fürdőhely újraélesztése. Az épület a kezdődő domboldalban a szintvonalakra illeszkedő tereptárgyként jelenik meg, melyet helyi mészkővel megtöltött gabion fal foglal keretbe. A funkciók könnyed fa elemekként jelennek meg a nehéz talapzatokon. Az épületeket árkádsor köti össze a mögöttük elhelyezkedő udvarokkal.