Egyenlő közlés helye

Mi, emberek, hajlamosak vagyunk túl sok vagy túl kevés jelentőséget tulajdonítani egymásnak. Bezárkózunk, mégis magányosnak érezzük magunkat a tömegben. Beszélünk, hallgatunk, néha nem értjük egymást. Kortárs városi valóságunkban az elszigeteltség ott éri el csúcsát, ahol a legtöbben vagyunk. Ismerjük szomszédainkat, mégsem érezzük őket közel magunkhoz. A trafónál olyan helyet szeretnénk létrehozni, ami a jelhagyás gesztusán keresztül kapcsolódásra ösztönöz. A barlangrajzoktól a berlini falfirkáig terjedő ösztön lehetőséget ad arra, hogy a mindennapok zaja mögé lássunk. A hely és a létrejövő cselekvés segít áttörni határainkat, és megismerni mások valóságát. Otthagyott nyomaink spontán tárlattá rendeződnek, mely állandóan változik. Cél, hogy a tér ne csak szemlélődésre, hanem kapcsolatok létrejöttére ösztönözzön. Munkánk fókszában a tárlat lehetőségeinek elemzése, a participáció eszközeinek megalkotása, illetve a tárlat adott helyre való befogadásának előkészítése állt.