Élményítmény

Mi az az eszköz, amivel újra életre kelthető egy funkcióját vesztett épület, egy pakura tartály? Épített környezetünk lételeme maga az ember. Épületeink mit sem érnek, ha nincs, aki felfedezi, megismeri, érzékeli vagy jelenlétével kiegészíti az adott funkciót. A kérdésre tehát megszületett a válaszom: A tartály életre keltésében központi szerepet szánok az embernek. Célom, személyes élményeimet, valamint a fenomenológiát alapul véve, egy különleges térélmény biztosítása. Egy olyan nem megfogható, csupán érzékszervekre, és a tudat transzcendentális szférájára ható közeg, hangulat, atmoszféra létrehozása, ami mindenki számára más értelmet nyer, úgy, hogy megőrzi a múltat, és egyben új értelmet ad az építménynek. Itt lehetőségünk nyílik arra, hogy kizárjuk a külvilágot, átadjuk magunkat a jelennek. Megáll az idő. Önkéntelenül is rákényszerülünk arra, hogy észrevegyük azokat a részleteket, amiket a mindennapokban hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.