A Hármashatár hegyi alsó hangárral szemben tanúsított empátia
A feltört beton, a növényszigetek és a telepített föld egyensúlya.
A belső atmoszféra.
A hangár sajátos hangulatával befelé fókuszál, a jelenlétet erősíti.
Az erdő, a lakóövezet és a repülőtér találkozásánál lévő hangár mind téri, közösségi és funkcióbeli szempontokból könnyed megoldásra ösztönzött.
A falak megtisztítása, a tetőt tartó faszerkezet megóvása és rendezése, majd ezen állapotok konzerválása mellett a már egyébként is beomlott tető elbontásra kerül.
A kapu éppen csak szükséges mértékű megnyitása, nem teljes széltében való használata az emberközelibb lépték érdekében.
Az épület kapujával átellenes oldalon lévő befalazott ajtónyílás kibontása. A belépés tengelyességéből mozdít ki a centralizált örvénylésű növényszigetek elhelyezése, valamint a bejáratok ezáltal való vizuális elmosása. A székek növényszigetek mögötti elhelyezését indokolja az előadóterek általában üres első sorai kapcsán fellépő hiányérzet (az így nyújtott biztonságérzet megmarad). A különböző kulturális programok – színházi estek, koncertek, kiállítások – közvetlen atmoszférája, az emberek közelsége, a melegfényű világítás és az immár természetközeli, múlttal rendelkező hangár mivoltjából következik.
A tervezés közben a hangár múltjára, jelenlegi állapotára és a magában hordozott lehetőségekre reflektáltam. A boldogság-állapotból kiindulva a pozitív pszichológián és a különböző kultúrák elégedettségén, boldogságot leíró koncepcióin át érzékeink használatának fontosságát vizsgáltam. A legnagyobb hangsúlyt szinte minden esetben a jelenlét és az empátia kapta, így a koncepciómat is erre alapoztam.
