túl távol, elég közel

Ország Lili életével és munkásságával megismerkedve a legmarkánsabb vonás számomra a hitről való gondolkodása. nem kötötte gúzsba a vallás, amire nevelték, és az sem, amire később rákényszerült. mindegyikből megőrzött valamit. nem kételkedett a hitében, inkább egyre több, különböző réteggel, jelentéssel erősítette meg. a kiállításon olyan helyzet kialakítása volt a cél, amiben a templomtér megőrzi saját lényegét; helyet ad Ország Lili művészetének kibontakozására, és olyan téri környezetbe helyezi a résztvevőket, ami nyitottságra és befogadásra sarkall. a filigrán, fehér oszlopok a tér vertikális jelentőségét erősítik, de finomságukkal mégis ellentétben állnak a templom falaival. a tér közepén, három réteg fehér fátyolból álló „lélek” van. ez a tömeg világítja meg a kiállítást, aminek a terei a finoman hullámzó fátyol és a templom robosztus falai között alakulnak ki. ebben a belső, leválasztott térben nincsenek műalkotások. csak mi vagyunk, a fátyol és a fény.