Időtlen és időszerű

A hagyomány megjelenési lehetőségeinek személyes értelmezése a kortárs építészetben

Szerző
Sajtos Gábor DLA
Témavezető
Cságoly Ferenc DLA
Év
2017

Letölthető tézisfüzet

Letölthető disszertáció

Értekezésemben azon kortárs építészeti viselkedés- és kifejezési módokat és azok mikéntjét keresem, melyek az állandósult építészeti értékek megtartása és továbbvitele mellett képesek naprakészek lenni. A dolgozat egy hozzávetőlegesen 18 éves személyes alkotói folyamatra épül, ami alatt az eleinte csak felsejlett „építészeti vágy” idővel építészeti alkotásokban is megformálódott. Az értekezésben a folytonosság és megújulás építészeti megnyilvánulásait, a hagyományos építészeti értékek megjelenítésének egyes kortárs lehetőségeit tárom fel. A saját alkotói folyamat részének tekintett dolgozatban feltárt kérdéseket és válaszokat személyesen is meglátogatott épületek és saját építészeti alkotások segítségével mutatom be. A bemutatott példákban azt vizsgálom, hogy a múltból hozott értékekkel megalkotott épületek miként képesek hitelesek maradni. Az értekezésben számba veszem a hagyomány kortárs építészetben történő megnyilvánulásait, kétarcúsága mellett hogyan lehetséges azt kincstárként is megélni. A gyökerekhez, a hagyományokhoz való visszanyúlás mikéntje, az azzal való kapcsolat definiálása alapkérdés. A régi és az új összefüggéseinek feltárása, a lényegi, esszenciális építészeti összetevők elemzése, átgondolása, újragondolása és értelmezése a hagyomány kortárs építészeti kifejezőeszközeinek alapja. A régi újjászületése az újban elkerülhetetlen ahhoz, hogy az összegyűlt tapasztalat a folytonosság jegyében regenerálódva tovább éljen a jelenben. Ez a változás a hagyomány szoros velejárója. A hagyománynak párbeszédet kell tudni folytatni a körülötte gyorsan változó világgal, különben elavul. Ha a változás a hosszú ideje jól működő alapokat megtartja és a jobbítás szándéka vezérli, valódi fejlődéshez vezethet. Az időtlen építészet vagy erős szellemi tartalma, isteni időtlensége révén időtlen, vagy időtlen, mert változásra, megújulásra képes. A folyamatos megújulásra, a változásra való képesség állandó kontrollt jelent a környezettel, az oda-vissza ható viszonyban az épület reagál környezetére. A lényegi építészeti minőségek tovább élnek, de időben változnak és éppen ez a képességük adja az időtlenségüket. A lényegi építészeti minőségekkel kifejezett, mai nyelven szóló kortárs építészeti mű a kontinuitás megőrzése mellett, képes őszinte, egységes és egyedi lenni. Az „építészeti vágy”-at megfogalmazó alapvető építészeti erényeket a csend, a korreláció és a kontextus minőségeiben nevezem meg és saját építészeti alkotások esettanulmányaiban szemléltetem.