Kultúrgyárak

Felhagyott ipari épületek, mint kulturális színterek

Szerző: Varga Piroska DLA
Témavezető: Dr. habil Vasáros Zsolt DLA
Év: 2018; Letölthető tézisfüzet; Letölthető disszertáció

Értekezésem a felhagyott ipari épületek kulturális alapú revitalizációs lehetőségeit járja körül. Minthogy a téma és a meg- valósult példák száma nagy, így a végső, még részletesebb vizsgála- tomat három magyarországi, karakterében nagyon eltérő példára szűkítettem: a Zsolnay Kulturális Negyedre, az Ózdi Kultúrgyárra és a rudabányai Rudapithecus Látványtár és Tanösvényre.

A három projekt - magyarországi viszonylatban - az elmúlt 10 év kiemelkedő ipari revitalizációs munkájának tekinthető. Tekintet-tel arra, hogy disszertációm egyik fő célja a további itthoni revitalizációs projektek elősegítése, legpraktikusabb és legadekvátabb, ha aktuális magyarországi példákat elemzek és azok eredményeit, nehézségeit, tervezési kérdéseit mutatom be. A dolgozatomban említésre került magyarországi és külföldi ipari revitalizációs projektek, előképek, nagy többségét lehetőségem volt személyesen is bejárni, így az empirikus elemzések tárgyává tehettem.

Másrészről, e három példa kiválasztása részben személyes indíttatású is, mivel Herczeg Lászlóval és Csontos Györgyi tervezőkkel lehetőségem volt találkozni is és hosszan beszélgetni a projektjeikről, ezáltal részleteiben megismerhettem azokat. Mindemellett a ruda- bányai projekt a tanösvény kialakításának egyik tervezője is lehettem.

A megismert (bemutatott) magyarországi példák és a mester- munka alapján látható, hogy Nyugat-Európához képest itthon, régió szinten az ipari revitalizációs projektek még hatalmas elmaradással küzdenek, ugyanakkor egy-egy épület vagy egy konkrét gyárterület új funkcióval történő megtöltése, területi újrahasznosítása sikeres és említésre méltó példa lehet.

Azonban fontos figyelembe venni, hogy a régiós és országos fejlesztési stratégia kidolgozásához hosszútávú tervezésre lenne szükség, amely megbízhatóbb jogi és politikai hátteret igényel, mint amiben most élünk. Ennek ellenére - ahogyan az a tervezőkkel folytatott személyes interjúim során is több alkalommal felmerült - a szakemberek alapos tudásának és elkötelezettségének köszön- hetően, amennyire a körülmények engedték minden - már megva- lósult - projektet alapos felkészülés előzött meg.

A Zsolnay Kulturális Negyed esetében egy minden részletre kiterjedő műemléki felmérés és értékleltár készült. Ózd esetében az építész több évtizedes helyismerete és kutatásai meg tudták alapozni az időszűkében lévő tervezői munkát. Rudabányán a paleontológusok és geológusok előtanulmányai segítették nagyban a tartalmi részek elkészítését. A végeredményhez tehát szükséges volt, hogy a tervezők nyitottak és együttműködőek legyenek a területet jól ismerő szakemberekkel.

Sajnos hazánkban jelenleg nem csak az ipari örökségvédelem van gondban, hanem az egész magyar kulturális örökségvédelem is. Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának szavait idézve: “A kevéssé összetartozó szakterületek 2001- es egybevonása apránként a műemlékvédelem teljes felszámolásához vezetett. Még mindig van néhány kitűnő szakember itt-ott, de Magyarországon az állami műemlékvédelem – a tevékenységnek az Európában, Amerikában, Ausztráliában, az ázsiaiországokban érvényes értelmében – legkésőbb 2011-ben megszűnt, azóta csak utóvédharcok folynak”.

Disszertációmban – bár fontosnak tartottam az ipari örökség- védelem alaphelyzetének ismertetését Európa és Magyarország szinten - a várossal való együttműködéssel kiegészítve kifejezetten építész tervezői szemmel tanulmányoztam a fejlesztéseket, melyben főként az épületeket érintő átalakulásokra helyeztem a hangsúlyt. Az örökségvédelem problémás helyzete ellenére azt láthatjuk, sok kezdeményezéssel, tudással és olyan megvalósult projektekkel büszkélkedhetünk országszerte, amelyek mind a szakmai mind nemzetközi kulturális platformon méltón megállják helyüket, amit a nemzetközi szinten jelentős építészeti elismeréseik és az ipari rehabilitált területek látogatottsága is alátámaszt.

A gyárfelújítási programok közvetlen fejlesztő hatással vannak környezetükre. A kulturális rehabilitáció során a régi gyárépületekbe betelepült új funkció lehetőséget biztosít arra, hogy az ipari területet magába foglaló várost vonzó kulturális centrummá alakítsa, emellett alternatívát nyújthat egy új, tudásalapú gazdaság kialakulásához is.