Nyitottság és integráció az alkotói munkában

Szerző
Kemes Balázs DLA
Témavezető
Karácsony Tamás DLA
Év
2015

Letölthető tézisfüzet

Letölthető disszertáció

Napjainkban az építészet szerepe átalakulóban van. Természetes módon reagál a világra, ebből következően a ma tapasztalható ökológiai, gazdasági és társadalmi problémákra is. Számos sikeres nemzetközi projekt érvel amellett, hogy a közösségi szemléletű építészeti beavatkozások, a kis közösségek igényeire és léptékére figyelő tervezések és építések, illetve a folyamatosan alakító építészeti jelenlét fontos alternatíva lehet ebben a folyamatban. Ezekkel a gondolatokkal egyetemi éveim alatt találkoztam, és azóta is meghatározzák építészeti tevékenységemet.

2003-ban egy nyári hallgatói táborban ismertem meg dr. Reischl Gábor tanár urat, aki egy 1981 - 82-es kambodzsai munkája kapcsán a következőket mondta:

„... itt az építésnek nem is az volt a lényege, hogy milyen szép házat tudunk építeni, hanem az, hogy az építés maga legyen az élet!”

Az emberi közösségek mellett nagyon fontosnak tartotta a természeti és az épített környezet viszonyát, illetve az adott helyeken rendelkezésre álló fizikai és szellemi lehetőségek használatát. A komplex- és diplomatervem során ezeknek a gondolatoknak a hatására kezdtem tanulmányozni előbb a környezet építészetre gyakorolt hatását, majd a doktori képzés alatt az emberi vonatkozásokat és azok összefüggéseit kutattam Karácsony Tamás segítségével. Az összegyűjtött ismeretek felhasználására, a különböző elméleti feltételezések gyakorlati próbájára a normál egyetemi oktatás, illetve a mellette párhuzamosan futó különböző hallgatói táborok adnak lehetőséget, melyek szervezése és megvalósítása mostanra fő tevékenységemmé vált.

A tábori munkák mindig a helyiekkel folytatott beszélgetések kíséretében, ő előttük, s velük közösen folynak. Így nem csak a valódi igények megismerésére nyílik lehetőség, hanem a kezdeti elképzelések pontosításán keresztül olyan épületek születhetnek, amelyeket jobban magukénak érezhet egy-egy közösség, és valóban az adott helyen folyó életet segítik. Az egyes munkák folyamatát, majd az elért eredményeket, illetve azok utóéletét a táborozók mellett más egyetemisták is nagy figyelemmel kísérik. A közös építések gyakran válnak más tantárgynál is hivatkozások alapjául. Mindez kézzel fogható és gyakorlati visszaigazolást jelent az elméleti képzés számára.

A táborok további fontos tulajdonsága, hogy a közösen eltöltött idő és az együtt végzett munka nagy hatást gyakorol a résztvevőkre, számos szakmai és emberi előítéletet szüntet meg.
A különböző helyszínek mindegyikéről és az egyetemisták köreiből kapott visszajelzések alapján – egymástól függetlenül - a közösségi élet pozitív változásairól számolnak be. Először az építés feladata miatt kezdődnek új együttműködések helyben és az egyetemeken egyaránt, majd az elért eredményeknek köszönhetően még jó ideig fennmaradnak. Mindezek megerősítik a fent leírtakat, miszerint a táborok talán legfontosabb eredménye a közösségek születése és azok fejlődése.

Az építészetnek meghatározó szerepe lehet ezekben a folyamatokban, hiszen az építés természeténél fogva mindig közös erőfeszítést igényel, az elkészült épület pedig maradandó, így rendeltetésének betöltése mellett sokáig állít emléket az őt létrehozó összefogásnak.