A vér városa - Váradi bandage / Nagyvárad

„A néhány napos intenzív terepszemle és a fél éves munka eredménye most egy olyan kötegnyi ötlet és terv, amely éppen abban nyújt sokat, amiben Várad hiány szenvedett az elmúlt évtizedekben: az egymásra rakott kövek és a gondolatok inspiráló kölcsönhatását. Amikor Kozma Zsolt a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének auditoriumában saját tervéről beszélt, a homlokzati nyílászárók közötti kerámiabetéteket az osztófalak és a homlokzat síkja közötti találkozásán való gondolkodás elméleti erőfeszítéseinek termékeiként mutatta be. Ez pontosan olyan jellegű erőfeszítés, amelyhez hasonlók hiányát a város sokáig megérezte. A sors úgy hozta, hogy ennek a szellemiségnek egy jelentős szeletét éppen egy budapesti intézmény tanárainak egyengetésével műegyetemi építészhallgatók tették le az asztalra, fordították vissza Váradra felé. Csak remélni tudom, hogy ennek híre a szakmai körökön is túljut.”

Budapest, 2024. január

Zuh Deodáth PhD // művészettörténész, egyetemi docens

„Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen...

Vonatos hasonlatoknak se szeri se száma. Nem véletlen villan be, amikor emberi vonatút távolságra tervezünk építészhallgatókkal ismeretlen-ismerős városokba házakat. Immár második féléve járjuk ezt az utat: túl a peronizgalmakon, mikor már mindenki elhelyezkedett, a kupé ajtaja résnyire se, csomagok fejünk felett, kényelmesen dőlve hátra nyugalommal tekintünk egymásra, feltűnnek a szemben ülők apró vonásai, a tág mezők és hátsókertek elsuhanó látványai és a kellemes zakatolás háttérzaja ringat meghitt elmélkedésbe. Elindultunk.

Hátunk mögött Kolozsvárral, előttünk Temesvárral 2023-ban Nagyváradon, az Ady szerinti Vér Városában próbáltunk szerencsét. Minket is izgalmakkal és vérbő helyzetekkel, különleges szellemi tartalékkal kecsegtetett a nagyváradi helyszínekre szervezett tervezési félév. A város felülmúlhatatlan kulturális képviselője a régiónak, ugyanakkor a huszadik század zivataros esztendei különösen e tekintetben kezdték erodálni ezeket a rejtett tartalékokat. Ennek építészeti vonatkozású nyomai lépten-nyomon fellelhetőek. Az utóbbi időszakban ismét magára talál, látványosan újul meg a város, hordozza egy újra méltósággal teli kultúrjövő lehetőségét. A megújulás mikéntje építészeti kérdéseket feszeget, ahol az idő jelen metszetében együtt látszanak pozitív és negatív értékek egyaránt. Hallgatóinkkal együtt kerestük a város horzsolásait, az apró ficamokat, zúzódásokat, seb-helyeket. Gyógyító tekintetünket a város kínálta helyzetekre vetettük és megleltük az egészséges irányokat terveink bandázsai által.”

Budapest, 2024. február

Zombor Gábor DLA // egyetemi adjunktus

„Kézenfekvő volt másodjára Nagyváradot szemelni ki, Ady szavaival „a vér városát”, amely magán hordozza, tükrözi a 19. és 20. század fordulója pezsgő kulturális életének megannyi térbeli, építészeti lenyomatát éppúgy, mint a szocialista időszak romboló beavatkozásait a történeti városszövetben. Épp e különleges egymásra rétegződés, korok egymást átható jelenléte, és a mögöttük lévő monumentális történeti, kultúrtörténeti tablók együttese volt vonzó együttállás ahhoz, hogy 2023 őszén többnapos tanulmányútra menjünk Nagyváradra. A megismerés folyamata ezzel indult, amelynek során messze nem csupán az egyes tervezési helyszínekkel, de hely- és várostörténettel, a kultúrtörténeti vonatkozásokkal, a kortárs beavatkozásokkal éppúgy megismerkedhettek hallgatóink, mint azzal a különleges atmoszférával, amely mintha ma is sugározná magából a város felemelő és traumatikus múltjának emlékeit. A specializációválasztást követő szemeszter hallgatói mellett csatlakoztak hozzánk a komplex-, és diplomatervek készítői is, így összesen félszáz építészhallgató töltötte a félévét valóságosan, majd a szemeszter során képzeletben folyamatosan ezen az izgalmas, sűrű helyen.

Az ezt követő intenzív félév során az előre gondosan megválogatott belvárosi helyszínekre megközelítéseiket tekintve gazdag spektrumú, érzékeny és sok esetben bátran kísérletező válaszok születtek, még a sok éve megoldatlan, és ezért megoldhatatlannak tűnő városi helyzeteket tekintve is.

E kiadvány ennek a folyamatnak a hallgatókat és oktatókat egyaránt ért, a megismerések kapcsán átélt örömeit és eredményeit dokumentálja.

Kolozsvár után Nagyvárad volt tehát a második, 2024 őszén pedig az egyre gyarapodó, egymásra épülő élményekből építkezve, így megyünk tovább – terveink szerint – Temesvárra, a határainkon túlra tekintve, mégis közel maradva önmagunkhoz.”

Budapest, 2024. február

Szabó Levente DLA // tanszékvezető egyetemi tanár