Példázatok a megismerésről és a továbbépítésről

Az elmúlt pár évben a Közép Tanszék a komplex tervezés témáját közös oktatói elhatározás eredményeként fogal­ mazta meg és írta ki. Ezekre a témákra, helyszínekre le­ hetett jelentkezniük a hallgatóknak.
Korábban másképp szerveződött a munka. Minden oktató megfogalmazta, megfogalmazhatta a maga javaslatát, azt a témakört, azt a célt, aminek a feldolgozását izgalmasnak találta, ami motiválta.
A megjelölt téma lehetett konkrét helyszín, pontosan le­ írt tervezési programmal, de jelezhetett más szándékot is. 2007 év végén, készülve a következő szemeszterre, a felhívás, a kínálat esetemben így íródott:

Természetesség....... Ez lenne a cél........ Természetes, magától érthető, nyilvánvaló, logikus elemmé válni, min­ den görcsölést, bizonytalanságot, akaratosságot, za­ josságot, bántó harsányságot mellőző elemmé. Olyan vonalakat húzni, olyan tereket szerkeszteni, olyan szí­ neket festeni, olyan hangulatokat varázsolni, melyek az adott helyen, az adott pillanatban a lehető legtermé­ szetesebb szereplői a történetnek.
Próbálkozásaink már voltak – szerethetők, örömöt hozók, ígéretesnek elkönyvelhetők. Ami miatt jó őket idézni, az az alkotás folyamata, az egymásra épülő gondolatok egymást gerjesztő sokasága, a megértés, a megértettség, az érthetőség megnyugtató, bíztató pillanatai.
Amit nyújthatunk egymásnak, az a közös munka, a közös gondolkozás, a közös alkotás öröme, a közösen kompo­ nált művek egymást befogadó, elfogadó, egymással har­ monizáló együttese, együttesei.
Ami mindehhez nélkülözhetetlen: a megismerés – a hely­ szín, a téma, a kerettörténet és egymás ismerete.

2007. 11. 20.