Küszöbön

"Mert végre is mi az ember a természetben?" Teszi fel a kérdést Pascal, és keresi helyünket egy olyan világban, amelynek "középpontja mindenütt ott van, és kerülete sehol sincs". E kérdés négyszáz év elteltével éppoly érvényes, a dolgozat során pedig a határ helyét keresem a jelenkor emberének életében. Munkám során személyes térélményeimre, a néphiedelmek nagyvonalúságára, és Pascal gondolatainak mélységére támaszkodom. A küszöböt, mint határteret, és a határhelyzetet, mint egzisztenciális élményt szeretném bemutatni, valamint a kettő közötti kapcsolatot. A határt átlépve, a küszöb terébe érkezve a végtelenre szeretném fordítani a tekintetet. A küszöb szimbolikáját tudatosan az építészettől független, alapvető emberi tapasztalásokat leíró forrásokon keresztül igyekszem kifejteni. Teszem ezt azért, hogy a mára kiüresedett tartalmú, és az építészet által kerülendő akadály ne pusztán idejétmúlt épületelemként és babonák tárgyaként éljen bennünk.