Báger András

Hogyan emlékszel vissza a diplomatervezésre? 

Szerettem a diplomatervezést, de kalandos volt. Kétszeri nekifutásra sikerült. Egy nagyon nehéz tervezési helyszínt választottam, amivel egyszerűen lepattantam a tanszéki oktatókról. Az első helyszínre két vázlattervet is készítettem, két teljesen különböző felfogásban, két teljesen eltérő választ adva. Az első koncepcióval Török Ferenc, a másodikkal Cságoly Ferenc hajtott el. A mai napig meg tudom érteni a kritikájukat, de azóta sem feltétlen értek velük egyet. Utána végül a Millenáris Parkba terveztem egy könyvtárat. A terv jól sikerült és nagyon szerettem. Végül is nem bánom, sőt bizonyos értelemben hálás vagyok azért a kis kanyarért, mert értékes tapasztalatot jelentett.

Miért választottad a tanszéket?

Harmadéven Karácsony Tamás volt a konzulensem Közép2-ből, és onnantól kezdve nála ragadtam. Azzal a megközelítéssel, amit ő képviselt, azonosulni tudtam. Kialakult vele egy mester-tanítvány kapcsolat és legfőképp ez kötött a tanszékhez.

Mit tudtál a legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképpen?

Az egyetemen tanultak közül a tervezési tudást tudtam a legjobban hasznosítani, hiszen tervezőként dolgozom a szakmában. Amellett persze ott vannak a szakági ismeretek is, mint például a statikai vagy épületszerkezettani tudás, ami szintén szükséges. Hasznos a mérnöki felkészültség, de persze nem mindig csak arra van szükség. Hosszú évekig volt például egy MOME-n végzett munkatársunk, akivel remekül ki tudjuk egészíteni egymást az eltérő építészeti szemléletünkkel.

Nagyon sokat adott, hogy negyedévesen Hollandiába tanulhattam egy fél évet. Van a Műegyetemnek egy sajátos világa, amit a külföldi tapasztalattal kiegészítve széles világlátásra tehet szert az ember. Jó volt kiröppenni ebből az otthoni nézőpontból. Hollandiában nagyon különbözik a gondolkodásmód az építészetről. Ők sokkal bátrabban építenek (előbb építenek, aztán gondolkodnak, mondják ezt ők önkritikusan). Mikor Budapestre visszatérve folytattam az egyetemet és csináltam a diplomát, akkor érződött igazán, hogy sikerült kissé elszakadnom az otthoni gondolatkörtől.

Mennyi személyes kapcsolat maradt meg az egyetemi évekből?

Személyes kapcsolatok közül néhány megmaradt. Volt egy baráti társaságunk, akikkel leginkább személyenként tartjuk a kapcsolatot. A tanszékkel is megmaradt a kapcsolat. Két évvel diploma után elkezdtem a DLA-iskolát, aminek kapcsán tanítottam is 4-5 évig. Illetve opponenciákat írok a mai napig. Emellett személyes kapcsolatok által is kötődöm a tanszékhez.

Milyen szerepet játszott a tanszék a karriered/életutad alakulásában? /Hogyan telt az első éved az egyetem után, milyen tapasztalataid voltak az első munkahelyeden?

Karácsony Tamásnál kezdtem el a szakmai gyakorlatot, ezután az ő irodájában dolgoztam 2 évig. Az a két év fontos szakmai tapasztalatokkal tett gazdagabbá. Ezután éreztem belül, hogy el akarom kezdeni a doktori iskolát. Ott Balázs Mihály lett a témavezetőm. Tudtam, hogy ő szakmailag egészen más nézőpontot képvisel, mint Tamás, amit szerettem volna közelebbről megismerni. Végül nagyon jó személyes kapcsolat alakult ki köztünk, dolgoztam nála egy évet. Egy szó, mint száz, rengeteg tapasztalatot és útravalót kaptam tőlük az egyetemen és az utána következő években.

Hogyan alakult ki a jelenlegi munkatársi kör?

Balázs Mihálynál való munka után alapítottuk meg a saját irodánkat Csabával. Vele a doktori iskolában ismerkedtünk meg. Voltak hallgatói pályázatok, amiket elkezdtünk közösen csinálni és kiderült, hogy nagyon jól kiegészítjük egymást. Rengeteg pályázatot csináltunk azóta együtt. A munka mellett is jó a kapcsolatunk. Ez már egy több mint 15 éves barátság.

Az iroda alapításától kezdve vannak kollégáink, általában 1-1 segítő mindkettőnknek. A szegedi Agora projekttel kezdtünk 2009-ben. Akkor négyen dolgoztunk, de később volt, amikor 6-7-en is voltunk az irodában. Sokan megfordultak nálunk, a legtöbben több évig is maradtak, ezáltal egy elég jó közösség alakult ki a volt és jelenlegi kollégákkal. Voltak többen is, akik szakmai gyakorlatosként kerültek hozzánk, és végül hosszútávra maradtak. Jelenleg hárman vagyunk az irodában, de azért kissé érződik, hogy a négy fő lenne az ideális számunkra.

Hogy működik a csapatdinamika az irodában? Mi az egyéni és közös projektek aránya?

Most leginkább külön-külön dolgozunk Csabával, mivel kisebb léptékű megrendeléseink vannak. Az iroda alapítása óta a tevékenységeink három nagy csoportra bonthatóak. Nagyléptékű beruházásainkból kettő volt, ami megvalósult. Ezeket közösen csináltuk, persze a feladatokat egymás között megosztva. A pályázatokat mindig együtt csináljuk. A kisebb léptékű munkákat párhuzamosan végezzük, persze ilyenkor is megvannak a közös kávészünetek, amikor megosztjuk egymással a szakmai kérdéseket, problémákat.

A munka mennyisége erősen fluktuál, dehát ez egy ilyen szakma. Vannak időszakok amikor gyakrabban csörög a telefon, van, amikor sokkal kevesebb a megkeresés. A projektjeink időtartama jellemzően egy-másfél év. Szeretjük alaposan megérteni, végig gondolni és a saját tempónkban megtervezni a legkisebb léptékű munkát is. 

Melyik tervre/épületre vagy a legbüszkébb?

Nem emelnék ki egy tervet sem. Minden tervezési folyamat során van egy pont amikor „megérkezik egy terv”. Én ezt az érzést kedvelem a legjobban amikor egy bizonyos projekt elindul a saját útján és függetlenné válik a tervezőktől. Ekkor érzem azt a fajta büszkeséget, amit a szülő érez, amikor látja, hogy gyermeke már a saját lépéseit teszi. Ezt mi többször átéltük és számunkra ez jelenti azt a célt, amire mindig törekszünk.

Milyen módszerrel, eszközökkel terveztek? 

Azt, hogy milyen munkamódszereket alkalmazunk egy tervezési folyamat során, a feladat jellege határozza meg. Pályázatok tervezése során nagyon fontosnak tartjuk a makettezést. Ilyenkor készítünk koncepció- és vizsgálati maketteket is. Ezek nagyon fontossá válhatnak, legyen szó akár egy egyszerű papírból, hajtás-vágással készült gyors makettről. Fontos számunkra a feladat elemzése és megismerése a lehetséges mélységekig, illetve a megrendelővel való intenzív kommunikáció. 

Hogyan viseled, ha valamelyik terved nem kerül megépítésre?

Nekem is van egy két ilyen tervem, amely szépen megérett, mégis valami oknál fogva nem épült meg. Persze, szomorú, ha megtörténik, de ezt el kell engedni. Pályakezdőként szerencsések voltunk, ugyanis az első projektünk, a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra jó lendülettel meg tudott valósulni. Ez egy hatalmas töltetet adott, és kárpótolt előre sok olyan tervünkért, ami esetleg nem jutott el a megvalósulásig. 

Volt válságkorszakod? Mikor, hogyan kezelted? 

Válságkorszakunk még nem volt, mert mindig volt feladat és kihívás, amin tudtunk dolgozni. Természetesen az iroda életszínvonala anyagi szempontból is hullámzó volt, és a mai napig is így van. Az igényesség és precizitás sok időt igényel, és emiatt anyagilag nem mindig kifizetődő a tervezői munka. Összességében alkotói válságom még nem volt, inkább azt mondanám, hogy sokszor nehéz volt összeegyeztetni a tervezést az irodavezetői és adminisztrációs feladatokkal. A mai napig ott van a harcaink között, hogy ezt egy optimális szinten tartsuk.

Hogyan kezelted azokat a terveket, amikkel kevésbé voltál elégedett? 

A legtöbb projektben előfordul, hogy valami nem úgy sül el, mint ahogy azt mi elképzeltük. Vannak az életben olyan alkotói szakterületek, ahol teljes mértékben kontrollálni lehet a végeredményt. Például a festőművészetben. Ha valamit az alkotó lefest, akkor az úgy lesz, ahogy ő akarja. Az építészet esetében ez nem így működik, és ezt el kell fogadni. 

Hazai-külföldi irodák közül hová fordulsz inspirációért?

Én személy szerint szeretem a japán építészetet. Például Toyo Ito az egyik régi kedvencem, illetve Sou Fujimoto-t is megemlíteném. Mellettük Álvaro Siza Veira az örök kedvenc. Illetve mostanában az inspirációs forrásom a BIG (Bjarke Ingels Group). Ők az ügyfél- és közösségcentrikus tervezést tartják szem előtt, és mi is ezeket az értékeket valljuk.  

Mi számodra a legérdekesebb hely/helyzet/köztér? 

Számomra nagyon izgalmas téri helyzet amikor egy utca felett átível egy épület. Lényegében maga az utca épületté válik és ez visszafelé is érvényesül. Jó példája ennek itt Budapesten a Wälder Gyula által tervezett Madách téri téglaépület kapuzata, amely elindítja a Madách sétányt. Hollandiában Rem Koolhaas Kunsthal nevű épülete is hasonló. Ez egy olyan térbeli billegő struktúra, amely egy kisebb közutat is áthidal: a ház rá van tolva az utcára. 

Milyen zenét, filmet, könyvet ajánlanál?

Kedvenc zenének Charlie Parker és Dizzy Gillespie „A Night In Tunisia” című jazz dalát mondanám Archie Shepp, szaxofonos jazz zenész előadásában. Ez a dallam nagyon sokszor szólt Karácsony Tamás irodájában, mikor én elkezdtem ott dolgozni. Soha nem találtam meg egy zenemegosztó platformon sem ezt az előadást, mégis nagyon megmaradt nekem az a kép, ahogy ott vagyunk az építészirodában és szól ez a zene. Filmnek a Babette lakomáját mondanám. Ez nem kapcsolódik az építészethez, de egy aranyos, jó film. Szakmai könyvnek Jan Gehl: Life Between Buildings című művét ajánlanám. Amit inkább az irodalomhoz kapcsolódóan tudnék mondani, az például Umberto Eco: A rózsa neve című alkotása. 

Hogyan kapcsolódsz ki? 

Úszom, ami nekem egy kreatív időtöltés is, hiszen úszás közben az ötletek, gondolatok rendeződnek bennem. Emellett gitározom is hobbiként, illetve sokat foglalkozom otthon a ház körül építési, asztalos, és egyéb kreatív feladatokkal, amelyek számomra a kikapcsolódást jelentik. 

Egy tanács, előadás, konzultáció, félmondat, ami máig gyakran eszedbe jut? 

Megmaradt például Balázs Mihálynak egy hasonlata, miszerint az építészeti tervezés folyamata olyan, mint egy fagyi tölcsér. Fent mindent bele kell dobálni, és ahogy halad előre a tervezés, úgy haladunk lefelé. Ahol a két vonal metszi egymást, ott jön létre az a pillanat, amikor minden teljesen a helyére kerül. Ezután még egy kicsit tovább kell engedni a tervet és akkor kell elvágni, amikor a két vonal éppen újra elkezd távolodni egymástól. Itt megérkezik a terv, egy kicsit visszaengedve bele a nem racionális dolgokat. Ez az ideális megállítási pontja az építészeti tervezésnek, és az, hogy ez a pont hol is van pontosan, egy komoly szakmai titok. 

Az interjút készítették: Koller Réka Júlia és Kovács Márton Benedek építészhallgatók.

Képjegyzék:

01 portré

02 diplomaterv

03 Szent-Györgyi Albert Agóra, Szeged, 2012

04 Prónay-kilátó, Romhány, 2016

05 Hangdimenziók kiállítás, Magyar Zene Háza, 2022

06 váci reggel, 2024

07 irodafotó