Balogh Csaba

Hogyan emlékszel vissza a diplomatervezésre? Miért választottad a tanszéket?

Mire a diplomatervezéshez értem, ez már adta magát. Az első "kötelező" élményem a Középülettervezés tárgy keretében Karácsony Tamással volt, az ő hatására a komplex tervezést is itt végeztem, Török Ferencnél. És hát itt tanított Major Gyuri is, akivel akkoriban már kezdőként, áttételesen együtt dolgoztam. Ugyanis a diplomázásom előtt - az egyetemi tanulmányaimat szüneteltetve - majd' 3 évet dolgoztam Kálmán Ernő irodájában. Ernő és Gyuri külön irodát vittek, de nagyon sok közös projektjük volt akkoriban, így ismertem meg őt. Nagyon megkedveltem, és adódott, hogy felkérjem diplomakonzulensemnek, ő pedig vállalta.

Magát a diplomatervezést nagyon élveztem, szuper volt. A Tisza-tó partjára terveztem Poroszló település határában egy természetvédelmi látogatóközpontot. A téma az irodából jött, de már nem emlékszem, pontosan hogyan. A tervem egy óriásira nagyított góré és egy hasonlóan felnagyított kunyhó- vagy kemenceforma együtteséből állt, az előbbi szolgált kiállítások fogadására, az utóbbi pedig rendezvény- és előadótérként funkcionált. A góré-kiállítótér tulajdonképp egy hatalmas, többszintmagas, modulban tervezett tégla-acél tartószerkezeti rendszer volt, amelyben teljesen szabadon lehetett a belső teret rendezni, szinteket kialakítani, installációkat elhelyezni. Már akkor is nagyon érdekelt az épületek felhasználási szabadsága, használati mobilitása és minél kisebb ökológiai lábnyoma. Ebben a modulrendszerben terveztem egy komplett installációs elemkészletet is, amivel a belső tér szabadon szervezhető volt. Az épület energiaellátását kizárólag megújuló forrásból biztosítottam. Vicces adalék, hogy Gyurinak - ha jól emlékszem el - volt törve a lába épp, így a konzultációkat Érden, az akkor még épülő zseniális családi házában tartottuk. Én ugyan nagyon élveztem a diplomamunkám tervezését, de nem olyan volt a fogadtatása, mint amire számítottam. A bizottság Kaszás tanár úr vezényletével nem igazán értékelte, csúnya hármassal távoztam.

Mit tudtál a legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképp?

Szerintem ezt nagyon nehéz megmondani így visszanézve, de talán egyfajta komplex szemléletet tanultunk, ami a való életben hasznosnak bizonyul. A Középtanszéken arányérzéket, koncepciózusságot és a gondolkodást - mint a tervezés folyamatát - tanultam. Azt, hogy a tervezés az nem csak szép vonalak összerendezése, hanem térbe és időbe ágyazott kulturális tevékenység. Ha újra csinálhatnám, bátrabb lennék.

Mennyi személyes kapcsolatod maradt meg az egyetemi évekből?

Nem sok aktívan élő kapcsolatom maradt, természetesen figyeljük, követjük egymást, de nem több. Sokkal több maradt meg a második körből, a diploma utáni 2005 és 2008 között végzett Cságoly tanár úrék féle szakmérnöki képzésből. Ezek sem feltétlenül napi kapcsolatok, de a 7 mester nagyon fontos maradt később is. Sugár Péterrel munka kapcsán volt időről időre intenzívebb kapcsolatom. Többek között Somogyi Krisztinával, WGA-val is akkor ismerkedtem meg. A hallgatók közül, akikkel együtt jártunk a képzésre, a Minusplus-os srácok, Tatár-Gönczi Orsi, Nagy Gyuri többek között.

Milyen szerepet játszott a tanszék a karriered/életutad alakulásában?

Háromszor is nagy szerepe volt. Először, amikor komplex tervezés elején látogatást tettünk Kálmán Ernő irodájában (ő hozta a pesthidegkúti tervezési helyszíneket), rögtön megfogott a közeg, tudtam, hogy ott szeretnék gyakorlatot teljesíteni...8 évig maradtam :) ... Másodjára életem első külföldi tanulmányútját köszönhetem a tanszéknek. Kaszás tanár úrral voltunk 3 hétig Finnországban és környékén, bejártuk a skandináv építészet összes nagy durranását és klasszikusait. Amit láttam és maga az utazás megtapasztalása éis letre szólónak bizonyult. Harmadjára a tanszéki szakmérnöki képzés volt nagyon meghatározó élmény, nagyon erős módszertani és gondolati útravalót adott, sajnálom, hogy már megszűnt. Az oktatókon kívül kb. 20-an voltunk egy évfolyamon, teljesen kísérleti jellegű volt, jártuk az országot, valós feladatokat oldottunk meg és tervpályázatokat csináltunk. Zseniális volt az egész, tök jó élményként tekintek vissza rá. Ráadásul évfolyamtársam, Tatár-Gönczi Orsi volt az, aki felhívta a figyelmem Földes Laci irodájára, ahol aztán újabb 8 év alatt összekovácsolódott az a remek csapat, amelyik most a Konkrét Stúdió magja.

Most újra nagy izgalommal vágok bele a közös munkába külsős oktatóként a Közép2-n. Úgy érzem most is meghatározó lesz az újratalálkozás.

Hogyan telt az első éved az egyetem után, milyen tapasztalataid voltak az első munkahelyeden?

Ahogy említettem, nem az egyetem után kezdtem dolgozni, hanem a komplex tervezés második féléve előtti nyáron mentem el gyakorlatra Kálmán Ernőhöz. Ottragadtam, a komplex tervet már úgy csináltam meg, hogy én ott dolgoztam, két évet passzíváltattam az egyetemen, majd utána diplomáztam csak le. Mivel az egyetem befejezése előtt és után is már dolgoztam, így más volt az élmény. Szerettem azt az irodát, mert bele tudtam csöppenni rögtön nagyon komoly dolgokba. Kiestem az egyetemről, és Major Gyurival a Gödöllői Városi Könyvtár terveit rajzoltuk, a Debreceni Egyetem Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Könyvtár tervezésében is részt vettem. A Pesthidegkúti Klebelsberg Művelődési Ház tervezésében, amit Ernővel csináltunk, már konstruktőrként vettem részt. Szóval ott így frissen olyan házakon dolgoztam, amelyek megalapozták a szakmai tudásomat, hozzáállásomat. Arról nem is beszélve, hogy visszanézve megdöbbentő, de emellett évente 3-4 nagy tervpályázatot is megcsináltunk. Sikerrel, mert a munkáink jelentős részét pályázaton nyertük. Az volt az egyik aranykor a pályafutásom során.

Hogyan alakult ki a jelenlegi munkatársi köröd?

Ahogy említettem, a szakmérnöki képzés alatt irodát váltottam és átigazoltam Földes Lacihoz. Itt ismerkedtem meg a mai társaimmal, Deigner Ágival, Sirokai Leventével és Sónicz Péterrel. Plusz innen csatlakozott hozzánk később Tatár-Gönczi Orsi és Vértesy Ági is, szóval elég erős volt az a közösség. Lacinál olyan munkákon edződtünk, mint a Kemenes Vulkánpark, a Balatonalmádi Egészségház vagy az Acéltornácos ház, és itt ismerkedtünk meg a műemlékek világával. A középületeket jellemzően tervpályázatokon nyertük. Sorra söpörtük be az elismeréseket. Az önállósodáshoz a lökést a 2008-as válság adta. Az utána következő években gyakorlatilag tervpályázatok nyereményeiből tartottuk el magunkat, mint a Nemzeti Múzeum bővítése, az Iparművészeti Múzeum bővítése, 320° Művészeti Központ, óvodák, iskolák stb. Amint jött az újabb gazdasági fellendülés, az önállósulás mellett döntöttünk. 

Addigra készen álltunk.

Milyen módszerrel, eszközökkel tervezel? 

Igazából ez teljesen átíródott. Mikor kijöttem az egyetemről, még erős volt a skiccpauszon való kézi vázolgatás, de már akkor is erősen kezdett ez átalakulni (először Major Gyuritól láttam a gépi vázlatolást) és mostanra gyakorlatilag nagyon hamar a géphez nyúlunk, már az első változatok rögtön ott vannak 3D-ben. Ez a makettezést is erősen visszaszorította. Régen még maketteztünk, de most már utólag sem feltétlen készítünk. Érdekes, hogy hallgatókat, gyakornokokat sem tudunk erre rávenni, amikor nosztalgikus hangulatban mégis felvetjük a témát.

A tervezés legfontosabb támasza a beszélgetés, közös elmélkedés, az analizálás, az érvek ütköztetése. Csapatban dolgozunk, nagyon erősen eltolódott a módszerünk a diskurzusok irányába. Állandóan új utakat keresünk.

Melyik tervedre/épületedre vagy a legbüszkébb? 

Mindegyikre büszke vagyok már, ezt is tanulnom kellett, hajlamos vagyok kritikusan nézni az eredményt, de ezt nem szabad túlzásba vinni. Egyébként aktuálisan mindig arra, amelyik éppen elkészül, vagy épül. Nagyon büszke vagyok a Kemenes Vulkánparkra, ami nem az irodánk munkája, hanem még Földes Lacival csináltuk. Ez egy korai darab, szinte még fiatalok voltunk és a mai Konkrét Stúdió tagjai, mint főmunkatársak nyakig benne voltunk a tervezésben, Leventével jártunk művezetni a válság kellős közepén. Hazai viszonylatban van miért büszkének lennünk rá, erős darab lett úgy érzem. Rettentő kevés pénzből épült, talán azért is lett ennyire jó, minden sallangot lehántottunk róla.

A sajátjainkról, amiket a Konkrét Stúdióval csináltunk, nem tudok egyes szám első személyben beszélni. A kérdés ugye úgy hangzott, hogy melyikre vagyok a legbüszkébb, de mi együtt dolgozunk folyamatosan, nem szedjük szét a projekteket. Itt már nincs olyan, hogy ez az én munkám, hanem mindegyik közös "gyerek". Az eddigi legnagyobb, legizgalmasabb vagy leglátványosabb a Mindszentyneum Zalaegerszegen. Személy szerint pedig a szabadkigyósi Wenckheim-kastély felújítását emelném még ki. Itt három éven keresztül hétről-hétre jártam művezetni, az utolsó csavarig ismerem a házat, minden porcikáját igyekeztünk eredetiben megtartani és a mi kiegészítéseink is úgy gondolom, nagyon érzékenyen sikerültek. Zseniális az a ház, varázslatos kisugárzása van. De nagyon büszke vagyok az okosan formált családi házainkra és az éppen épülő balatonföldvári P paneles házmentő-"akciónkra" is, csakúgy, mint a sok százezer embert elérő kiállításainkra.

Hogyan kezelted azokat a terveket, amikkel kevésbé voltál elégedett?

Szerintem nincs olyan tervünk, amire ne lennénk büszkék. Alapvetően jóban vagyunk a terveinkkel és nincs semmiféle megbánás velük kapcsolatban. Nem amiatt, mert ilyen nagy arcunk van, hanem mert biztosan tudjuk, hogy mindegyiket legjobb tudásunk szerint végiggondoltuk, és becsülettel végigcsináltuk.

Volt válságkorszakod? Mikor, hogyan kezelted?

A legtöbb válságkorszak nem szakmai, hanem anyagi vagy gazdasági jellegű volt, pl. 2010-ben, amikor gyakorlatilag bedőlt az egész építőipar a gazdasági válság miatt. Ilyen értelemben most is van egy válság, nem titok, hogy iszonyú nehéz megmaradni ebben a szakmában. Lelkileg ez megterhelő, hogy csinálja az ember becsülettel a dolgát - még jót is talán, mert a visszajelzések alapján erre a következtetésre jutok - és mégsem lehet egy tisztességes anyagilag megbecsült életet élni. 

Ilyen időszakokban rendszerint az összefogás segít, összeszedjük minden erőnket és egymásra támaszkodunk. A csapatmunka az egyetlen, ami átsegít minket ezekben az időkben. 2010-ben például a számtalan tervpályázat. Most még ez sincs, de nagyon bizakodunk.

Hazai-külföldi irodák közül hová fordulsz inspirációért? Inspirálnak más médiumok? 

Mindig változik. Amikor mi kezdtük, akkor teljesen más lehetőségek voltak, folyóiratokból, könyvekből inspirálódtunk. Jellemző volt a DETAIL, a DOMUS, az AR és a magyar Octogon. Sok minden nem is volt még elérhető, most meg felmész az internetre, a social media oldalakra és ömlik szűretlenül minden. Bármelyik irodának fel tudsz menni a honlapjára és meg tudod nézni, hogy a szlovénok, a csehek vagy a hollandok és a belgák éppen milyen munkával foglalkoznak. Mindezt valós időben.

25-30 éve nagy inspiráció volt Carlo Scarpa, Peter Zumthor, Rem Koolhaas, Herzog & de Meuron, portugálok, spanyolok (akkor még kis irodák voltak számunkra is értelmezhető léptékű házakkal). Itthon pedig Karácsony Tamás, Nagy Tamás, Janáky István például. Később az MVRDV, Mecanoo, Chipperfield, Siza, RCR, Staab, Pawson... jöttek, amire csorgattuk a nyálunkat. Majd a szlovénok: Bevk Perović, Enota. Emellett rájöttem, hogy imádom a különleges történeti épületeket és a konszolidált modernistákat is, mint ősforrást. Manapság az olyan kis irodák, projektek érdekelnek a legjobban, amik nyugaton vagy akár a környező országokban az újrahasznosítással, adaptive reuse-zal foglalkoznak és játékosan, lazán állnak az építészethez. A belgáknál, skandinávoknál például ez most nagyon erős. Itthon sajnos ez az irány még nagyon gyerekcipőben jár, az ARKT nagy kedvencem.

Nagyon fontos tapasztalásom, hogy veszélyes és befogadhatatlan a net folyamatos figyelése, le kell szűrni mindig aktuálisan néhány jobb gyűjtőoldalra a követést, mert agyonnyomja az embert a mennyiség. És amit van mód, azt élőben is meg kell nézni, be kell járni. Számtalan esetben okozott egy ház csalódást, és fordítva: kellemes meglepetést. Az építészet nem fotóművészet, a tér megélését semmi nem adja vissza.

Amit én nagyon szeretek még, az a színház. Nem tudom, hogy milyen módon inspirál, de valahogy ezt érzem. Direktben a díszlettervezők tevékenységét imádom, mert nagyon kevésből, sokszor szinte semmiből, tudnak hihetetlen hatásokat elérni és ez szerintem zseniális.

Milyen filmet, könyvet, zenét ajánlanál?

Nehéz, mert meglehetősen mindenevő vagyok és mindig a legutóbbi dolog élénk. Színházat ajánlanék úgy általában. Járjatok nagyon sokat színházba, mert hihetetlenül erős élmény! Pintér Béla, Örkény Színház, Katona Színház, független társulatok.

Filmben az Itt érzem magam otthon Holtai Gábor rendezésében nekem nagyon beütött legutóbb. Skandináv vonalat szeretem még nagyon. Pl. Thomas Vinterberg: A vadászat, vagy Aki Kaurismaki filmjei. Megkerülhetetlen még Tarantino.

Mi számodra a legérdekesebb hely/helyzet/köztér?

Van egy konkrét hely, ami nekem nagyon beégett és ez Isztambulban a Hagia Sophia. Mint tér-idő-anyag sűrítmény überelhetetlen. Egyszerre valószerűtlenül könnyed és elképesztően súlyos. Kortárs építészeti vonalon a Chipperfield-féle Neues Museum rekonstrukció. Ez az eset, amikor az épület is, mint múzeum egy az egyben élő műtárggyá válik. Felfoghatatlan minőség. Imádom még az élettel teli mediterrán tereket, térfolyamokat, ahogy az emberek szó szerint belakják a várost. És nagyon szeretem a meglepő, váratlan építészeti gesztusokat, amelyek különleges ízt hoznak egy közegbe.

Mindemellett nagyon izgalmasak számomra a természeti helyek. Gyakran járunk túrázni, az Alpokba, a Tátrába, és ezeket, mint nem épített környezeti térélményeket is nagyon kedvelem. A Matterhorn lábánál állni, vagy egy 4000 méter magas gleccseren, esetleg az Etna kráterének peremén eszméletlen élmény. De ugyanilyen zseniálisak a cseh paradicsom sziklaképződményei, vagy a Dunakanyar. A természet csodálatos tereket alkot.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Sporttal, túrázással, világjárással leginkább, de színházzal, filmmel, olvasással is sokszor.

Van olyan tanács, előadás, konzultáció, félmondat, ami máig gyakran eszedbe jut az egyetemről?

Egy nagyon ikonikus, beégett mondat van, szerencsére nem jut gyakran eszembe. :) Karácsony Tamástól, ami valahogy úgy hangzott, hogy: „Sokat gondolkodtunk rajta, hogy ez a terv lehetett volna akár négyes is, de azért adtunk végül kettest, mert tudsz te jobbat”. Ez a mondat akkor nagyon rosszul esett, de lehet, hogy működött. A tanulság az, hogy nem kell elkeseredni, ha valakit szinte meghúznak egy tervezési tárgyból. 

Úgy vettük észre, hogy elég sokat foglalkoztok műemlék rehabilitációval és kiállítástervezéssel. Ez a társaság beállítottságát tükrözi, vagy csak véletlen alakult így?

Van oka, de alapvetően nem úgy indultunk neki az egyetemről, hogy mi műemlékekkel fogunk foglalkozni. Van köztünk olyan, aki az egyetemen elképzelni sem tudta volna, hogy egyszer műemlékekkel dolgozik, most meg műemléki szakmérnök végzettséget szerzett. 

Úgy alakult az élet, hogy egy-két ilyen munkába belecsöppentünk még a Földes irodájában és beleszerettünk. Ráéreztünk, hogy jó dolog olyan épületet folytatni, aminek van előzménye, amivel valaki már előtted foglalkozott, van múltja, történetei, rétegei. Például az Ybl által tervezett szabadkígyósi Wenckheim-kastélynál ez egy elég komoly szellemi töltetet adott, óriási élmény volt megérezni, hogy az építész agy időtlen. Ybl-ék is hasonlókon elmélkedhettek, mint mi. De még akkor is, ha nem ekkora név az építésze, a történetek benne vannak ezekben az épületekben és ezekkel foglalkozni, ezeket felszínre hozni és ezekhez hozzátenni nagyon izgalmas munka. Szerencsére ezt a szakma is értékelte. 

A kiállítások a gyulai Almásy-kastéllyal indultak. Minden előzmény nélkül vágtunk bele, szerencsénk volt, mert Szilágyi Gábor személyében olyan kurátort kaptunk, aki megnyitott előttünk hatalmas kapukat. Mi pedig építész aggyal álltunk neki installációkat tervezni. Az eredmény mai napig nagy hatással van mindenkire. Azóta is ezen az úton kísérletezünk, baromi izgalmas dolog ebben a léptékben gondolkozni. A napokban adtuk át a Magyar Zene Háza Freddie kiállítását.

Balogh Csaba 2002-ben készítette diplomamunkáját Poroszlóra, egy Tisza-tavi látogatóközpont tervét a Középülettervezési Tanszéken, Major György témavezetésével. Irodáját, a Konkrét Stúdiót 2014-ben alapította három társával. Terveik közül kiemelkedő a zalaegerszegi Mindszentyneum Látogatóközpont és a szabadkígyósi Wenckheim-kastély revitalizációja, mellyel ICOMOS-díjat nyertek. Lakóépületeik közül a Ház a dióligetben projektjük nyert Év zöld háza díjat és MÉD fődíjat. Emellett több sikeres állandó és időszaki kiállítást is terveztek. A tanszék meghívott oktatója.

Az interjút készítették: Molnár Boglárka és Rohály Csanád János