Bődi Imre

Hogyan emlékszel vissza a diploma tervezésre? Miért választottad a tanszéket? 

2002 végén, 2003 elején Török Ferencnél diplomáztam, 2001-ig ő volt a Középülettervezés Tanszék vezetője. Korábban a Komplex tervet is az ő tankörében készítettem. 1995-ben kezdtem másoddiplomásként az egyetemet, miután elvégeztem Debrecenben az Ybl Miklós Műszaki Főiskolát. A diplomatervezés elhúzódott, mert 1999-ben elkezdtem dolgozni főállásban, Török Ferenc pedig sajnos megbetegedett. Egyik utolsó diplomázója voltam. A tervem tárgya a budapesti, Vajda Péter utcai Lux-féle torony revitalizációja és evangélikus templom volt. A meglévő épület egy 1935-36-ban épült vasbeton harangtoronyból és egy korábbi ideiglenes épületből kialakított raktárból ált. A korábban épült épületrész az I. világháború után épült ideiglenes barakk iskola volt. Miután az iskola elhelyezésének kérdése később megoldódott, az épület szükségtemplommá vált. A templomhoz 1935-36-ban Lux Kálmán tervei alapján építették a harangtornyot. Amikor rátaláltam, a harangtorony és az épület nagyon leromlott állapotban volt, a gyülekezet elhagyta, méltatlan módon raktárként üzemelt. 

Az én tervem a torony újjáélesztéséről és arról szólt, hogy a meglévő, ekkor már raktárként funkcionáló épület elbontásából keletkező téglákból építünk egy új templomhajót. A torony építéstörténetének felkutatása levéltárakban, irattárakban érdekes része volt a tervnek, a régi padokat, a szakrális berendezési tárgyak egy részét sikerült megtalálni, ezeket a tervemben fel is felhasználtam. Az építéstörténeti kutatómunka miatt az Építészettörténeti Tanszékhez is szorosan kapcsolódott a diploma elkészítése.  

A komolyabb tervezési feladatok idekötöttek, a Közép2 féléven is ott voltam a tanszéken, a komplexet is ott csináltam, így a diplomatervezésnél már magától értetődő volt, hogy melyik tanszéket válasszam. A főiskola miatt ismertem a tanszék építészeit, tőlük akartam tanulni.  

Mit tudtál legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképp? 

Számomra az építészettörténet és tervezési folyamatok minél többrétegű megismerése már a diplomázásnál összeforrt, és ez a fajta gondolkodás utána is megmaradt bennem. Később is foglalkoztam műemléki épülettel, így az építészettörténet, a műemlék épületek szeretete ma is velem van. 

A diplomaterv időszaka nekem 2-3 évre elhúzódott, egyszerre kellett dolgoznom, fenntartanom magam és terveznem is, emiatt nehéz időszak volt. A végén egy fél évig nem dolgoztam, és akkor be tudtam fejezni a diplomatervemet. Talán, ha nem lettem volna ilyen élethelyzetben, akkor több időt tudtam volna az egyetemre szánni és talán hamarabb lediplomáztam volna. 

Milyen személyes kapcsolat maradt meg az egyetemi évekből? 

Amikor az egyetemre kerültem, többen is jöttek másoddiplomásként az évfolyamra, ez a kis csapat hamar összeforrt, a barátság egészen az egyetem végéig megmaradt, később több tervpályázaton is indultunk együtt. Oktatói oldalról az épszerk, az éptöri és a Középtanszék kollégáival is tartom a kapcsolatot: Khräling János barátsága a mai napig tart, Takács Lajossal többször is dolgoztam, Szabó Leventével évfolyamtársak, Közép2-ből pedig csoporttársak voltunk.  

Milyen szerepet játszott a tanszék karriered/életutad szempontjából? 

A diplomavédés után még a folyosón találkoztam Major Györggyel, benne volt a diplomabizottságomban, ő később elhívott az irodájába dolgozni, ez fontos időszak volt az életemben. Major Györggyel később szétváltak útjaink, én önálló építészként kezdtem dolgozni, kisebb-nagyobb irodákkal közösen készített munkákon. 

Hogyan teltek az első éveid egyetem után, milyen tapasztalataid voltak az első munkahelyen? 

Már az egyetem alatt főállásban dolgozni kezdtem Földes Lászlóval és Pethő Lászlóval 1999-ben, de a Major Györgynél töltött időszak is izgalmas volt. Nála nem szigorúan az építészeti tervezésbe kapcsolódtam be, inkább a belsőépítészetibe, így az építészet-belsőépítészet összefüggéséről nagyon sok mindent megtanultam. Több pályázaton is részt vettünk, másfél évig dolgoztam nála, ez alatt több mint 10 tervpályázatot csináltunk, ezeken majdnem mindig sikerült helyezést vagy díjat elérni. Nyilván az más kérdés, hogy ezekből mennyi valósult meg, de ez nagyon fontos időszak volt számomra. Az itt eltöltött másfél év jelentősen meghatározta a pályám későbbi részét is. 

Hogy alakult ki a jelenlegi munkatársi köröd? 

A Major Györgynél töltött időszak után már önállóan, kisebb-nagyobb irodákkal dolgoztam együtt. Ezek közül az egyik legjelentősebb Kertész András praxisa, a Kertész Építész Stúdió volt, akikkel a Fehérvári úti piac bővítésén dolgoztunk több fiatal építésszel. Itt ismerkedtem meg Frikker Zsolttal, de több, mai napig tartó barátság is született ebben az időben. Már ekkor is úgy tűnt, hogy Zsolttal jól tudunk együtt dolgozni, de 1-2 év eltelt, mire kialakult a jelenlegi együttállás. Elkezdtünk közösen dolgozni, az első megnyert tervpályázat után pedig megalapítottuk az irodát. Ketten vagyunk tulajdonosok, a projekteken múlik, hogy éppen hányan vagyunk az irodában. Hatan voltunk a legtöbben, most ez lecsökkent három főre. 

Milyen módszerrel, eszközökkel tervezel? 

Rengeteget kutatunk, vizsgáljuk a hely, a program, a feladat jelentését nem csak a szűken vett építési helyre koncentrálva, hanem a tágabb környezetre kivetítve is. Mindig sok időt fordítunk a helyszín megismerésére. Két gondolatkört szoktunk alaposan átrágni, ezek a hely és a folytonosság fogalma. Ezeket a fogalmakat próbáljuk minden projektnél minél részletesebb értelmezni. Vizsgájuk a helyet nem csak fizikai, hanem építészettörténeti, gazdasági és kulturális közegében is, és azt, hogy mit jelenthet az ott élők számára. A folytonosság gondolatán azt értjük, hogy minden építészeti projekt valaminek a következménye, legyen az fizikai, épített, természeti környezet vagy szellemi dolog, amit folytatunk. Az, hogy ez hogyan kerül egyensúlyba, hogyan tudjuk lefordítani a mai építészet nyelvére, számunkra a legfontosabb. 

Tervezés közben folyamatos párbeszéd van közöttünk Zsolttal, amikor mindkettőnk szűrőjén átmegy és letisztul a dolog, akkor gondoljuk azt, hogy kész vagyunk, ezután készülnek a műszaki tervek, de természetesen nincs két egyforma tervezési folyamat, helyzet. Az eszközöket tekintve mi még abban az időben kezdtünk építészetet tanulni, amikor a kézi rajzok domináltak. Emiatt nagyon sokat rajzolgatunk, skiccpauszt és ceruzát is gyakran használunk. Nyilván a számítógép is nagyon hasznos eszköz a sok-sok hátránya ellenére, rengeteget segít a térbeli komponálásban, a látványterveket is mi magunk készítjük el, de azt szoktuk mondani, hogy a számítógép is csak egy eszköz, egy „ceruza”, okosan kell használni. A rajzolás és a számítógépes tervezés átfedésben vannak egymással, de nagyon sokat makettezünk, menetközben is készülnek munkaközi makettek. A végleges, profi maketteket pedig Bajusz Csaba építész barátunk készíti el.  

Melyik tervedre/épületedre vagy a legbüszkébb? 

Minden tervünket, épületünket ugyanúgy szeretjük, ez kicsit olyan, hogy melyik gyerekét szereti legjobban az ember. Ha muszáj választani, terv szinten az egri várlift tervpályázatot említeném, ezt nagyon szerettem, de a digitális beküldésnél a technika ördöge közbeszólt, valamit kihagytunk, így kizártak minket sajnos. Épületet illetően a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának épületére nagyon büszkék vagyunk, ez volt az elmúlt évek egyik legnagyobb öröme, nem csak a fogadtatás miatt, hanem azért is mert egy nagyon hosszú, hatéves folyamatot sikerült lezárni.  2016-ban kezdtük el a pályázatot, de voltak olyan fázisok, amikor úgy tűnt, hogy nem is fog megépülni. Ez volt eddig a leghosszabb tervezési folyamatunk és a legnagyobb általunk tervezett középület, ami megépült. 

A büszkeséget illetően említenék egy személyesebb példát; már 20 éve építjük Leányfalun a saját családi házunkat, ennek nagy részét én építettem itt-ott kisebb segítséggel.  

Hogyan kezelted azokat a terveket, amikkel kevésbé voltál elégedett? 

A Zsolttal közös munkásságunk időszakát tekintve igazából nem volt olyan terv, amivel elégedetlenek voltunk, addig gyúrjuk egymáson keresztül a gondolatokat, ameddig mindketten elégedettek vagyunk, azt viszont utána vállaljuk. Inkább kivitelezés alatt szoktak félresiklani a dolgok, amit nem annyira szeret az ember, de ezt minden építész megéli egyszer-egyszer. Én érzékeny típus vagyok, ezeket tragédiaként szoktam átélni, de nyilván ez idővel feloldódik bennem, bennünk és később ezeket nem is tartjuk annyira rossznak, de meg kell tanulnia mindenkinek kezelni ezeket az építészen túlmutató helyzeteket. Anyagi okai is lehetnek, vagy nincs technikai tudás, akarat a megrendelő, illetve a kivitelező részéről. Ez a magán és piaci beruházásoknál még élesebb, van olyan társasházunk, amit már 6 éve próbálnak megépíteni, hol a kivitelező ment el, hol a vírus jött közbe. 

Volt válságkorszakod? Mikor és hogyan kezelted? 

Nem nevezném feltétlenül válságnak, inkább olyan volt, hogy nagyon elfáradtam. Önállóan dolgoztam az első tíz évben, 2006 és 2008 között mesteriskolás voltam és ekkor született a második lányom is, eközben zajlottak a legnagyobb társirodás, közös munkák. Ilyenkor volt olyan időszak, amikor nagyon elfáradtam, sok minden volt egyszerre. Ahogy a terhek fokozatosan lekerültek az ember válláról, mindig kisimult a helyzet. Ezután az időszak után kezdtünk együtt dolgozni Zsolttal, így már nem egyedül, hanem közösen küzdöttünk meg az akadályokkal, az irodában is tudtuk egymást váltani. Maga a válság, az elakadás minden tervezési folyamatban ott van, vannak időszakok, amikor több napig nem tudunk előre jutni, ilyenkor mindketten érezzük, hogy ki kell billenteni magunkat.   

Hazai-külföldi irodák közül hova fordulsz inspirációért? 

Építészeti területen a ‘90-es években jelent meg Peter Zumthor építészete, ekkor találtam rá egy hegyi faházikó bővítésére, ami nagyon közel állt az én építészeti gondolkodásomhoz, ekkortól kezdtem kiemelt figyelmet fordítani munkásságára, etalonként tekintek rá. A kortárs építészetet illetően a régió hasonló irodáit figyelem nagyon, például Andreas Cukrowicz és Bernardo Bader praxisát. Hasonló léptékben és közegben („csak egy másik világban”) dolgoznak, emiatt is tartom fontosnak őket. 

Az építészet mellett nagyon fontos számomra a képzőművészet is. A festészetből, szobrászatból is rengeteget inspirálódom. Kb. 15-20 éve nagyon közel kerültem a hazai képzőművészet bizonyos rétegéhez. Nagyon sokat járok kiállításokra itthon és néha külföldön is. Mára már több barátom is van ebből a szférából. Nádor Tibor és Krajcsovics Éva munkáit különösen szeretem, nagy hatással vannak rám, mint művészek, mint emberek. Barátságuk, munkásságuk, viszonyuk a festészethez nagyon fontos számomra.  

Mi számodra a legérdekesebb hely/helyzet/köztér? 

Két irányból közelítem meg a kérdést, alföldi születésű vagyok, 21 éves koromig ott éltem, ezért a búzamezők, tágas, sík terek mindig is közel álltak hozzám. Toszkána vidékeit is kedvelem, a finom lejtők, dombocskák mindig nagy hatással vannak rám, de az olasz kisvárosokat is nagyon szeretem. Nemrég jártam életemben először Rómában, ez hatalmas élmény volt számomra, hónapokat el tudnék ott tölteni, utána még hetekig bújtam a könyveket, hogy hol nem voltam, mit nem láttam.  

Milyen zenét/filmet/könyvet ajánlanál? 

Ahogy korábban említettem nekem a képzőművészet az első, ha van szabadidőm, azt, ha lehet a művészettel kapcsolatos világban töltöm. 

Filmek terén mindent megnézek a klasszikus westerntől a háborús filmekig, de a scifit is szeretem. 

A zenében is sok mindent szeretek, bár ezek kevésbé állnak közel hozzám, inkább kikapcsolódásként tekintek rájuk. Nemrég voltam Benjamin Clementine brit zeneszerző, zenész koncertjén a Müpában, ez nagyon nagy élmény volt, őt szívesen ajánlom mindenkinek. 

Könyvet illetően Oravecz Imre: A rög gyermekei háromkötetes családtörténetével tudtam azonosulni, közel áll hozzám. Egy család kivándorlását, határon túli életét és hazatérését mutatja be, ezt mindenkinek javaslom.  

Hogyan kapcsolódsz ki? 

Ahogy korábban említettem a képzőművészet rendkívül közel áll hozzám, nem csak inspiratív forrásként, hanem kikapcsolódásként is tekintek erre. Több közeli barátom is van ebből a közegből, sokszor készítek nekik képkereteket, segítek nekik kiállítást rendezni. Egyébként nagyon szeretek fával dolgozni, édesapám amolyan falusi mindenes mesterember volt, tőle ragadt rám a fa és a famunka szeretete. A saját házamon a faburkolatokat, bútorokat is én készítettem el, de ha éppen a kisfamnak kardot vagy a lányomnak kolibrit kell faragni, azt is szívesen csinálom. 

Futni is nagyon szeretek, viszont a covid után kicsit nehéz volt visszaállni, ezért ez most kevésbé van jelen az életemben.

Egy tanács, előadás, konzultáció, félmondat, ami a máig gyakran eszedbe jut? 

Az egyetem vége fel talán 2002-2003-ban jelent megy egy könyv Jánossy György építészről. Azt a könyvet olvastam amikor diplomáztam. A hátsó oldalakon szereplő naplójegyzetekben találtam négy sort, melyeket úgy éreztem nagyon közel állnak hozzám. Ceruzával már akkor aláhúztam, pedig ilyen általában könyvvel nem teszek. 

Szerintem nem csak az építészetre, hanem magára az emberi létre vonatkoztatva is komoly üzenetet hordoz. 

“Akár az erdőben - ha 

halkan jársz minden látható, 

ha hangoskodol - csak magad 

hangját hallhatod.” 

Jánossy György 

Hogyan alakult ki az iroda neve? 

Ezen rengeteget gondolkodtunk Zsolttal, vannak hagyományai a nevek összegyúrásának, sok más megoldásnak is, de mi ezeket elvettettük. A fragmentum töredéket, apró részletet jelent, mely visszautalhat a teljességre, egy mű egészére, nekünk ez a gondolat nagyon megtetszett. Valahol az építészet is ehhez hasonló, tervezzük a kis házainkat, ezek pedig egy nagyobb összefüggés halmaznak apróbb, de fontos részletei.  

Milyen élmény volt számodra a Mesteriskola? 

2006 és 2008 között végeztem el, két évente van egy felvételi ciklus, 18-20 embert vesznek fel. A főiskola és egyetem után a mesteriskola nem egy kötött állami képzés, sokkal szabadabb formája a továbbtanulásnak. Elsősorban a tervpályázatok, előadások kapcsán nyújt remek lehetőséget a többlettudás elsajátítására, nekem ez az időszak nagyon fontos volt az építészet tanulási folyamatomban, ezt mindenkinek javaslom, aki építészetet tanul. 

Az interjút készítették: Gál Bettina és Ráthy Sándor építészhallgatók

Képjegyzék: 

01 Prága, 2024: Bődi Lili 

02 Diplomaterv, Lux féle torony revitalizációja és evangélikus templom, Budapest VIII. Vajda Péter utca, konzulens: Török Ferenc 

03 Egri vár turisztikai fejlesztése 2019 országos tervpályázat, alkotótárs: Frikker Zsolt 

04 Semmelweis Egyetem-Egészségtudományi kar, alkotótárs: Frikker Zsolt: Danyi Balázs 

05 Leányfalu családi ház: Bődi Lili 

06 Krajcsovics Éva: Köpeny I (2010, akvarell, merített papír 120,0*120,0 cm) 

07 Fragmentumok, Montepulciano 2023: Bődi Imre