Guba Sándor

Hogyan emlékszel vissza a diplomatervezésre? Miért választottad a tanszéket?

Speciális helyzetben voltam mert a Műegyetemnek a Filière Francophone nevű francia képzésére vettek fel. Ez az első 2 évben egy francia nyelven zajló képzési struktúra volt, ahol az összes kar egy csoportba, tankörbe tömörült, egy elég speciális órarenddel. Ebből öten voltunk az építész karról és közösen egy kis bázist képeztünk. Ebben a két évben mi az Urbanisztika Tanszékkel és azon belül Benkő Melindával voltunk nagyon szoros kapcsolatban. 

Emiatt én nagyon távol voltam a képzés elején a Középtanszéktől. Legelőször a Középületervezés tárgy keretein belül találkoztam a tanszékkel. Ez a tervezési lépték közel állt hozzám. Azt éreztem, hogy ebben a közegben tudnék kibontakozni. Karácsony Tamáshoz jelentkeztem komplex tervezésre. Akkor még olyan volt a struktúra, hogy műtermi képzésként működött ez a tervezési tárgy.

Nekem a diploma egy nagyon intenzív és felszabadító félév volt Karácsony Tamással. Új cirkuszt és közparkot terveztem a Podmaniczky utcába. Ez néhány évvel azután volt, hogy a kormányzati negyednek a pályázati eredménye kútba esett. A Nyugati Pályaudvar melletti, szabadonálló helyszín nagyon izgalmas volt számomra. Úgy éreztem, hogy városépítészetileg is nagy potenciállal bíró terület. Motivált a vasút közelsége, de nagy kihívást is jelentett az, hogy egy olyan közparkot tervezzek, amiben ideiglenesen megjelenő funkciók tudnak helyet kapni.

Miben tért el a francia képzés oktatási rendszere az akkori “hagyományos” műegyetemi képzéstől?

A második év végére az volt a cél ennél a képzésnél, hogy megszerezzünk egy általános mérnöki diplomát (DEUG). Ehhez nem csak építészeti tárgyakat kellett tanulni, hanem akár fizikai kémiát, emeltebb szintű matematikát, fizikát, egyéb mérnöki tárgyakat. Tehát egy extra terhelést jelentett ilyen szempontból, másfelől viszont építészetileg egy óriási hozadéka volt az, hogy első év végén egy kötelező szakmai gyakorlaton vehettünk részt. Így kerültem el Angers-ba Patrick Candlot irodájába. Így nagyon korán megtapasztaltam egy külföldi iroda hangulatát, munkamódszerét. Ez a gyakorlat később is elősegítette a különböző ösztöndíjak megpályázását is.

Mit tudtál a legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképpen?

Az biztos, hogy nagyon sokat segített a gondolatok strukturálásában és abban, hogy egy tervezési folyamathoz hogyan állunk hozzá. Ezekhez egy nagyon jó alapot tudott hozzáadni. Emellett nagyon erős műszaki ismeretet adott a Műegyetem. Ez nagyon hasznos, amikor az ember viszonylag fiatalon praxist alapít. A másik pedig az, hogy olyan személyiségeket ismerhettem meg, akikkel közösen nem csak az egyetemi munkában vettünk részt, hanem pályázatokon keresztül tudtunk olyan kihívásokat keresni, amik túlmutattak az egyetemi feladatokon.

Mennyi személyes kapcsolatod maradt meg az egyetemi évekből?

Amikor mi hallgatók voltunk már kevésbé volt jelen a korábban megszokott mester-tanítvány viszony. A hallgatótársaim közül sokakkal mai napig tartom a kapcsolatot. Például Hámori Petivel is az egyetemen ismerkedtünk meg, akivel közösen alapítottunk irodát. De a közösségi irodában, ahol jelenleg dolgozunk, a Pálmában is vannak korábbi egyetemi hallgató társak: Beke András és Beke-Tóth Szilvia, akikkel mai napig velük vannak közös munkáink is. A Filière Francophone-os építész csapattal sem szakadt meg a kapcsolat, egyikőjüknek terveztünk nemrég egy házat Vigántpetendre.

Milyen szerepet játszott a tanszék a karriered/életutad alakulásában?

Karácsony Tamásnak a személyisége és a diploma folyamata szemléletformáló volt számomra. Különösen a presszió mentes légkör és a dialógusokon alapuló tervezési metódus. Tamásra jellemző, hogy gyors kézi skiccekkel tudott továbblépni egy-egy témára, miközben egy nagyon-nagyon szabad asszociációs térben lehetett vele beszélgetni. 

Hogyan telt az első éved az egyetem után, milyen tapasztalatai voltak az első munkahelyén?

Diplomát követően Kis Péter műtermében dolgoztam. Az állatkertben volt akkor Péter műterme, a Kós Károly által tervezett iroda blokkban. Maga a helyszín is emlékezetes volt. Több állatkerti feladaton is dolgoztunk.  Mivel feleségem Bécsben kezdte el akkoriban a tanulmányait, kiköltöztünk Ausztriába. A querkraft architekten-nél dolgozva volt lehetőségem pályázati szakasztól egészen a megvalósulásig jelen lenni egy asperni 217 lakásos szociális bérlakás-komplexum projektjében. 

Hogyan alakult ki a jelenlegi munkatársi köröd, építész praxisod? 

2010-ben védtem a diplomámat a Középülettervezési Tanszéken, és 2015-től számoljuk a GUBAHÁMORI-nak a létrejöttét. Hozzátenném, hogy Hámori Petivel már az egyetem alatt elkezdtünk dolgozni pályázatokon. A Schinkenchiku Design – Plan-less House japán nemzetközi pályázat volt az első, amit közösen beadtunk 2006-ban. A REA (Réseau des Écoles d’Architecture) hálózat által meghirdetett pályázatokon is rendszeresen részt vettünk. Ezeknek köszönhetően alakult ki egy közös gondolkodási platform, ami az irodánk megalapításához vezetett.

Milyen módszerrel, eszközökkel tervezel? 

Az Andersen Múzeum (Odensee, Dánia) pályázati tervünk munkafolyamata ilyen szempontból sokat megmutat. Azt határoztuk el, hogy nem rajzolunk az első fázisban, hanem csak kutatómunkát végzünk. Elolvastunk nagyon sok Andersen mesét, írást. Bodonyi Panni illusztrátorral közösen ezt a háttéranyagot dolgoztuk fel az első néhány hétben. Nagyon fontos fázisnak gondolom ezt, amikor magában a témában vagy a konkrét helyszín történetében elmélyedünk, gondolati hátteret keresünk, amiből meg tud születni egy terv. Utána sokkal természetesebben indul be a grafikai és téri modellezési feldolgozás. Sok esetben a modelleket térbeli skiccként kezeljük. Sok fázist szeretünk megmakettezni. A kelenföldi alállomás tervezése kapcsán például a 3500 porcelán és üveg hálózati szigetelőelemből álló homlokzatot térképtűkkel modelleztük, így gyors munkamodelleken össze tudtuk hasonlítani a különböző verzióiókat.

Melyik tervedre/épületedre vagy a legbüszkébb? 

A korábban említett, építkezés utolsó fázisában lévő Vigántpetendi ház az, amit most szívesen megosztanék. A település Bakonyaljához tartozik, ahol erős hagyománya van. tornácnak vagyis helyi elnevezésben a gádornak. Ezt az átmeneti teret fogalmaztuk át, ez köti össze a kis udvarokkal tagolt épületrészeket.

Sokszor dolgozunk együttműködésekben. A szabadonbalaton csapatával több közös munkánk volt már. 2024-ben a LINAnemzetközi platform ösztöndíjasai lettünk. E program keretében a Balaton átmeneti parti zónájának a kérdéskörével foglalkoztunk. Ennek az együttműködésnek a Keszthelyi-modell pályázatunk az egyik alapja. 

Említetted, hogy a projektekben szerettek másokkal is együtt dolgozni. Ők főleg nem építész végzettségű szakemberek vagy ők is építészek?

Mindkettő előfordult már. Természetesen dolgoztunk, dolgozunk együtt építészekkel is, de nagyon szeretünk építészeten kívüli szakembereket is bevonni a közös gondolkodásba. Így dolgoztunk már kulturális antropológusokkal, ökológusokkal, képzőművészekkel, grafikusokkal.

Hogyan kezelted azokat a terveket, amikkel kevésbé voltál elégedett?

Ezekből is elég sokat lehet utólag tanulni: a folyamatokból, pontosan mi, hogyan csúszott félre, fontosnak tartom ezeket is részletesen kiemelezni. 

Volt válságkorszakod? Mikor, hogyan kezelted? 

Szerintem az a típusú dinamika jellemző rám, hogy az elején nagyon-nagyon sok energiát bele tudok tenni a dolgokba. Például az irodanyitásnál volt egy nagyon intenzív időszak, ezt aztán nagyon tudatosan kellett kiegyensúlyozni azzal, hogy dedikálni kellett magamnak olyan helyzeteket, ahol egyfajta alkotói szabadságban tudok feltöltődni. Ezt a kiszakadási gyakorlatot mai napig be-beiktatom. Így jutottam el például az őriszentpéteri Pajta étterembe sztázsolni vagy egy zsupfedés készítő tanfolyamra.  

Hazai-külföldi irodák közül hová fordulsz inspirációért?

Inkább szemléletet keresek, megközelítést. Jelenleg leginkább az a kérdéskör foglalkoztat, hogy hogyan tudunk a mostani különböző kihívásokkal együtt élni, hogyan tudunk erre reagálni, a természettel és az épített környezettel hogyan tudunk egy új kapcsolatot kialakítani. 

Mi számodra a legérdekesebb hely/helyzet/köztér?

Meghatározó élmény volt számomra Jánossy György által tervezett víztorony Gödöllőn. Az építészet felé fordulásomnak kitüntetett pontja volt. 

Milyen zenét, filmet, könyvet (verset) ajánlanál?

Nemrég olvastam Troubled! Architecture of Ruinous Landscapes című kötetet (Barbara Herschel, Kaspar jamme, Felix Künkel, Justus Schwer). Ezt azért ajánlom, mert jól bemutatja a more than human szemléletet, és azt a fajta természettel való újrakapcsolódási igényt, amit az építészetben mi is keresünk. 

Nagyon szeretem a komolyzenét, kedvenc koncert helyszínem sokszor eszembe jut: a Magyar Rádió Márványterme, különleges atmoszférája volt az ottani hangversenyeknek. De sokat ad az élő jazz zene is, a Jedermannban lévő koncertek például mindig megmozgatnak, feltöltenek.

Néhány éve fedeztem fel Jean-Philippe Toussaint belga író prózáját, a hétköznapi banalitásokból kibomló filozófikus világa nagyon szórakoztat.  

Hogyan kapcsolódsz ki?

A főzés és az ehhez kapcsolódó tevékenységek: alapanyagok gyűjtése természetben vagy ehhez kapcsolódó olvasmányok is eléggé fontosak nekem. Másrészt a mozgás. Két éve elkezdtem teniszezni és nagyon élvezem.

Egy tanács, előadás, konzultáció, félmondat, ami máig gyakran eszedbe jut?

Nem tanács vagy félmondat, hanem inkább bizonyos szituációk, a környezet vagy a hangulat tud engem jobban befolyásolni. Ilyen szempontból is jó visszaemlékezni Karácsony Tamással vagy Benkő Melindával folytatott egyetemi konzultációkra: az itt kialakult támogató közeg, a hozott gondolatok közös továbbfejlesztése, és nem egy fentről leuralt diskurzus mindig nagyon tud, tudott motiválni. 

Az interjút készítették: Kerekes Levente és Selényi Tamás építészhallgatók.

Képek:

01 - Portré - fotó: Guba Ilka 
02 - Új Cirkusz és közpark a Podmaniczky utcában – diplomaterv 2010.
03 - Gádoros ház Vigántpetenden - kép: GUBAHÁMORI, Bábel műhely
04 - Kelenföld Alállomás homlokzata - fotó: Varga Matti 
05 - Keszthelyi-modell, pályázati terv, GUBAHÁMORI, 2021.
06 - GUBAHÁMORI + Filip + Demeter László: The Sacred Species makettfotója, A kép a Zachęta — National Gallery of Art, Warsaw tulajdonában van.
07 - zsúpfedés workshop, Oszkó – fotó: Guba Ilka