Oroszlány Miklós

Hogyan emlékszel vissza a diplomatervezésre? Miért választottad a tanszéket?

Klobusovszki Péternél csináltam Komplex tervezésből gyökérzónás szennyvíztisztítót és újrahasznosító központot diplomamunkaként. Ő nyitott volt az extrémebb témák iránt, engem pedig a szemét és annak beépítése érdekelt. Akkoriban ezeknek a funkcióknak a középületek közé emelése újnak számított. Elég intenzív időszak volt, mert abban a félévben a tervezéshez kapcsolódó TDK-kutatást is csináltam, a papírtégla épületfizikai tulajdonságait vizsgálgattam. Jó emlékként tekintek vissza erre az időszakra.

Mit tudtál a legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképpen?

Szerintem a Középtanszékre eléggé jellemző volt, hogy folyamatosan gondolkodtunk a terven, minden döntés az egész tervezési folyamatban felülbírálható volt. Még a tervezés utolsó szakaszaiban is újra lehetett szabni a házat, más szemmel visszanézni a tervre. Ez egy olyan tervezési attitűd, ami felkészít a való életben gyakori újratervezésekre, és a mindennapokban szükséges rugalmasságra.

Mennyi személyes kapcsolat maradt meg az egyetemi évekből?

Egészen sok. A tanszéki ismeretségeken kívül az egyetemi évfolyamtársakkal is fennmaradt a kapcsolat. Jónéhány barátom is itt ül mellettem egy közös irodában. Egymás mellett és együtt is csinálunk munkákat. Később a doktori iskola folyamán is újabb embereket ismertem meg. A tanszékkel való kapcsolatom intenzitása kicsit hullámzó, a munkák és a személyes leterheltség függvényében változik. Előző szemeszterekben külsős oktatóként tanítottam a Lelet nevű tárgyat, amit nagyon szerettem a léptéke és nyitott tematikája miatt. 

Milyen szerepet játszott a tanszék a karriered /életutad alakulásában?

Amikor a doktori iskola miatt visszamentem az egyetemre, nagyon sokat tudtam tanulni az ottani emberektől. Ha tőlük látok egy házat, akkor nagyjából tudom, hogy mi mozgatta őket és könnyebben olvasom az ő terveiket. Ez fontos a szakmai munkában, mert egy tervtanácsban, diplomabizottságban könnyebben megértjük egymást.

Mit jelentett számodra külsős oktatónak lenni a tanszéken?

Azt jelenti, hogy nem szakadt meg az egyetemmel és a tanszékkel a kapcsolatom, az iroda mellett megmarad az egyetemi közeg is. Nagyon sokat tud adni a hallgatók frissessége, a tanártársak inspiráló munkái és gondolatai. Kiszakítja az embert a mindennapi teendőkből, és teljesen más típusú témákról lehet beszélgetni, mint a hagyományos tervező irodai környezetben. Kötöttségek nélkül lehet beszélgetni és gondolkodni tervezési kérdésekről, ami egy inspiráló és feltöltő dolog.

Hogyan telt az első éved az egyetem után, milyen tapasztalataid voltak az első munkahelyeden?

Még az egyetem alatt szakmai gyakorlatként Karácsony Tamásnál dolgoztam. Nem volt klasszikus irodai munkakörnyezet, mert akkor éppen Tamás irodája a tanszéken volt. Tőle nagyon sokat tanultam, nagyon tetszett a módszertana, szabad kezet adott, és mindig törekedett az igényes, egyedi megoldásokra. Diploma után szerencsém volt, mert a barátaim hívtak egy éppen induló munkára. Együtt dolgoztunk a szentendrei főtér, főutca és műemléki házak felújításán, a vezető tervezők Kocsis Gazsi és Szuromi Imre voltak. Egy nagyon nyitott, szabad együttműködés volt, mi a budapesti lakásirodánkban önállóan, de kísérő figyelem mellett dolgozhattunk a munkán. Számomra nagyon jó közeg volt, örülök, hogy nem egy klasszikus irodában kezdtem. Ez szerintem később meg is határozta, hogy viszonylag korán saját irodát alapítsak.

Hogyan alakult ki a jelenlegi munkatársi köröd?

Az egyetemi baráti körnek a továbbélésén alapszik. Amikor saját irodát csináltam, nekik már volt irodájuk, és egy térben kezdtünk dolgozni. Igyekeztünk a későbbiekben együtt költözni Irodahely-váltásnál. Az irodát a feleségemmel, Losonczi Annával indítottuk. Ő később inkább kutatás irányba ment, környezetpszichológiával foglalkozik. 

Honnan jött a névválasztás?

Sokat keresgéltünk neveket és végül a Ginkgo-ra esett a választás. Én a kertészeti egyetemre jártam egy évig az építészmérnöki karral párhuzamosan. Onnan jött ez a nagyon érdekes és szép fafaj, párhuzamos erezetű a levele, ősszel szépen besárguló lombkoronával, különbözik a férfi és a női fája.  Ez a kettősség az iroda tervezési munkái és az egyetemi aktivitásban jelent meg. Anna intenzívebben van jelen a tudományos életben.

Milyen módszerrel, eszközökkel tervezel, terveztek?

Alapvetően már csak géppel tervezünk. A koncepcióalkotásnál több változatot készítünk, és abból szűkítjük le a lehetőségeket, és választunk egy végleges verziót a megrendelővel közösen. Ez sokszor könnyebbség, mert így van lehetőség összehasonlítani a különböző verziók előnyeit és hátrányait, és így nemcsak lineárisan fejlődik a terv. A megrendelői igényeket is jobban fel tudjuk mérni, hogy nekik mire van igazán szükségük. Néha készítünk makettet is, de inkább csak amikor a terv megkívánja. A makett mindig hasznos, segít a terv értelmezésében és egy új dimenziót adhat neki.

Melyik tervedre /épületedre vagy a legbüszkébb?

 Adja magát az Úri utca, mert az volt a mestermunkám, meg az egyik legnagyobb műemléki épületünk. De nehéz egyet kiemelni, mert van sok, amire szívesen gondolok vissza, főleg azok, amiknek jó megvalósulási folyamata volt. Mindegyikben lát az ember kompromisszumokat, de az, hogy a végén összeáll és mindenki elégedett, az egy nagyon jó érzés. Ilyen munka volt még az egerszalóki főtér, az Alkotmánybíróság épülete, az Égigérő óvoda is. Ezeket a munkákat Borsos Melindával és Potzner Ádámmal közösen készítettük. Meg a családi házainkra is jó szívvel gondolok. Teljesen más dinamikája van egy családi ház tervezésének, más típusú lehetőségekkel és kompromisszumokkal. 

Volt-e olyan terv, amivel kevésbé voltál megelégedve, és ezeket hogyan kezelted?

Volt. Sok dolog megy párhuzamosan, és nem lesz mindegyikben olyan a végeredmény, mint a terveken. Nekem mindig az számít, hogy a végén egy korrekt eredmény legyen, és az építészetileg legfontosabb elemek megtartsák a karakterüket. Az kevésbé feldolgozható, ha különböző szereplők másfelé tartanak, nincs összhang és amiatt nem lesz jó a végeredmény. Ha minden szereplő hasonló minőséget szeretne, akkor a kompromisszumokkal együtt lesz a végén egy jó épület. 

Volt válságkorszakod a tervezésben, és hogyan küzdöttél meg vele?

Volt, volt. Hát elsősorban úgy küzdöttem meg vele, hogy az irodai keretekből kicsit kilépve, barátokkal közösen csináltam munkákat. Igyekeztem olyan emberekkel együtt dolgozni, akikkel amúgy is jó együtt lenni. Ha a kevésbé inspiráló munkák kerülnek túlsúlyba, akkor meg pályázatokkal lehet felráznia magát az embernek. Illetve a tanítás is kicsit ilyen, hogy kiránt ebből a mindennapi monotonitásból, valami kicsit más típusú.

Hazai/külföldi irodák közül hova fordulsz inspirációért?

Hát ez nehéz. A hazaiak közül főleg a Középtanszékes irodákat figyelem, ismerősöket. Külföldieknél is vannak olyan irodák/projektek, amiken megragad a szemem, és azokat jobban megnézem, de nincs egy ilyen, hogy mondjuk fókuszálok építészekre, vagy egy-egy irodára.

Van esetleg olyan is, hogy építészeten kívül inspirálódsz valamiből?

A természetből. Talán inspiráció helyett inkább a feltöltődést mondanám, mert az inspiráció egy kicsit direktebb visszahatást feltételez. Szeretek városokban sétálgatni, és csak belebotlani olyan épületekbe, amik valami miatt izgalmasak. Meg a külföldre való kijutás is ilyen feltöltődés, például voltunk Amerikában, illetve most egy évet Portugáliában. Ezek olyan szakaszok, amik kiszakítanak a mindennapokból, és ott maga a környezet, meg az épített környezet inspirációként hatnak.

Mi számodra a legérdekesebb hely /helyzet /köztér?

Nápoly és Alabama, kicsit nagyobb lépték, de mindkettő, mint terület is izgalmas volt. Alabamába azért mentem, mert a Rural Studio ott működik, az alabamai egyetemnek egy építész programja, ami engem nagyon érdekelt. Nápolyban pedig Erasmus ösztöndíjjal voltam először, és azóta ia sokszor visszamegyek. Mindkettőnek van egy fura lepusztultsága és kaotikussága, de míg Nápoly iszonyú sűrű és ott egymásra nőnek a dolgok, addig Alabama ennek pont az ellentéte. De ugyanúgy benne van ez a rendezetlenség, csak nagyon-nagyon tág és híg az egész. Szóval ez a határozatlanság, egy kicsit spontánabb térszervezés mindkettőben egy vonzó dolog nekem. 

Milyen zenét, filmet, könyvet vagy verset ajánlanál?

Nehéz, főleg gyerekek mellett, sok idő erre nincs. Nekem A Gyűlölet volt egy ilyen meghatározó film. Az Athéné is hasonló szituációt játszik le, csak sokkal pörgősebb, maibb képi világgal. Építészes film a Szemüvegesek. A 70-es években játszódik, és egy fiatal építészről szól, ez egy ilyen klasszikus, nyomasztó építész lét bemutatása. Hát hirtelen ezek.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Sporttal és családdal. Most elkezdtem intenzívebben úszni, az ténylegesen kikapcsol. Meg a gyerekek, meg a család, a tágabb család is.

És az utolsó kérdés, hogy lenne egy tanács /előadás /konzultáció /félmondat, ami máig gyakran eszedbe jut?

Hallgatóként hallottam két tanár közötti párbeszédet, amikor egy házról beszéltek a tanszéken, amit olcsósítani kellett, és hullottak le a dolgok róla. Ez a mondat megragadt bennem: “hát igen, amikor ezek lepotyognak, akkor derül ki, hogy jó-e a ház vagy sem”. 

Az interjút készítették: Szilva Sára és Dukay Benedek építészhallgatók.

Képjegyzék:

1 - Portréfotó 
2 - Diplomaterv, Oroszlány Miklós
3 - Úri utca 72., fotó: Danyi Balázs
4 - Alkotmánybíróság legfelső szintjének átalakítása, fotó: Varga Marietta
5 - Égigérő Óvoda, fotó: Varga Marietta
6 - Egyéni érdeklődés, inspiráció
7 - Iroda, GINKGO Architects