Sajtos Gábor

Hogyan emlékszel vissza a diplomatervezésre? Miért választottad a tanszéket?

Jó érzéssel gondolok vissza arra az időszakra. A Középülettervezés után a Komplex tervemet is a Középtanszéken csináltam, már akkor tudtam, hogy a diplomát is ott szeretném majd. A tervezési tárgyak mindegyikén Cságoly Ferenc volt a mesterem, így a diploma jelentkezésnél nagyon fontos szempont volt számomra, hogy azt is nála csinálhassam.

Mit tudtál a legjobban hasznosítani az egyetemen tanultakból? Mit csinálnál másképp?

A koncepcióalkotást mindenképpen ide sorolnám, azt nagyon fontosnak tartom, hogy a tervezésnek legyen egy jó erős koncepciója. Ha a lényegi koncepcionális mondások, erős gondolatok megmaradnak a tervben, az már fél siker tud lenni, ezt a Középtanszéken elég jól megtanultuk. Számomra a mester-tanítvány viszony is ide sorolható, a tanszékhez kötődik. Ma már biztos máshogy kell szervezni a dolgokat, ebben nagy a szerepe a generációváltásnak is. Akkoriban ez nagy biztonságot jelentett, az egyetemen és az azt követő években is.

Mennyi személyes kapcsolatod maradt meg az egyetemi évekből?

A tankörből és a szakkoliból is sok építész barátom megmaradt, ezt követően a Mesteriskolában is nagyon jó barátságokat kötöttem, akikkel közösen pályáztunk, dolgoztunk. A Középtanszékről is többekkel jó a kapcsolatom, össze is szoktunk járni, gyakran találkozunk.

Milyen szerepet játszott a tanszék a karriered/életutad alakulásában?

Tulajdonképpen végig kísérte az eddigi életutamat. Annak ellenére, hogy az utóbbi években már nem vagyok külsős oktató, és leginkább diplomavédésekre, doktori védésekre hívnak meg bizottsági tagnak vagy elnöknek, minden szakmai mérföldkő, rengeteg kapcsolat oda köt. Egy ideig voltam doktorandusz, majd meghívott oktató, és a doktori iskolát is ott végeztem, intenzív kapcsolatot ápolok a tanszékkel azóta is.

Hogyan telt az első éved az egyetem után? Milyen tapasztalataid voltak az első munkahelyeden?

Az az igazság, hogy a saját építészirodánk megalapítását megelőzően egy munkahelyem volt, az Építész Stúdió. Nagyon szerettem ott dolgozni, a mostanihoz hasonló, családias légkör vett körül. Nyolc év után azonban úgy alakult, hogy a feleségemmel megpróbáltunk saját lábakra állni, ekkor alapítottuk meg az irodánkat. Nem biztos munkák mellett önállósodtunk, kicsit vaktában vágtunk neki az egésznek, de mindkettőnknek voltak kapcsolatai. Az Építész Stúdióval is dolgoztunk együtt, illetve főként tervpályázatokkal foglalkoztunk. Akkoriban még nagyon sok tervpályázat volt, fontosak voltak számunkra, megépült munkáink nagyon nagy része nyertes pályázatunk alapján valósult meg. Ez az Építész Stúdióban eltöltött éveimre is jellemző volt.

Hogyan alakult ki a jelenlegi munkatársi köröd?

Gabival, a feleségemmel együtt alapítottuk az irodát, alapvetően nem jellemző a munkatársak cserélődése. A mostani kollégáimmal viszonylag régóta együtt dolgozunk, remélem ez még sokáig így marad. Laci 2016 óta, Zsolt 2017 óta, Sári két és fél éve van nálunk, Eszter még nem olyan régóta. A covid alatt nagyon nehéz volt úgy dolgoznunk, hogy én innen, az irodából, egyedül dolgoztam, a többiek pedig otthonról, így készült például a pasaréti közösségi ház és a plébánia kiviteli terve is. Páll Andrásék irodájával gyakran dolgozunk együtt, de más kisebb irodákkal is főként látványtervek készítése kapcsán. Korábban pályáztunk együtt a Hetedik Műteremmel vagy Marián Balázsékkal.

Milyen módszereket, eszközöket alkalmazol a tervezés egyes szakaszaiban?

Állandóan tervezek, jár az agyam a különböző terveken, látom magam előtt őket. A fizikai makettek készítése nem igazán jellemzi a tervezési folyamatot, inkább a 3D modellek, skiccek. Tömegmakettek persze készültek, de a gépi modellezés gyorsabb, rugalmasabb, ezt részesítjük inkább előnyben. Jó dolog a makettezés, mindenkinél mások a tervezési metódusok. Akár vezetés közben vagy a villamoson is szoktam a terveken gondolkodni, ami persze nem minden esetben jó, nehéz így kikapcsolódni.

Melyik tervedre, épületedre vagy a legbüszkébb? Van egyáltalán kedvenc?

Mindegyik tervünket szeretem, közös projekt az összes. Ha tehetem, tartom is a kapcsolatot a tulajokkal, megrendelőkkel, ez sok elkészült tervünknél meg tud valósulni. A Pasaréti Közösségi Házat nagyon szeretem, az ottani közösség tagjai is vagyunk, így egyébként is sokat járunk oda programokra. Nagyon fontos dolog, hogy a ház elkészülte után a használók is szeressék a házat, ne csak a tervező, különben az már nem lehet teljes siker. A kisfakosi ferences kápolnát is nagyon szeretem, az egy régi történet, de nagyon a szívemhez nőtt. A Szent-György hegyen lévő Gilvesy pince tervezése izgalmas feladat volt, hiszen nem csak műemlék volt a telken meglévő épület, hanem természetvédelmi terület is. A koncepció része volt, hogy ami megmaradt, azt megtartjuk, ami pedig elpusztult, azt nem egy az egyben, de az eredeti arányokat, formákat, színeket megőrizve, mai eszközökkel állítjuk vissza. Ami most elég friss, az Év Balatoni Háza díjat elnyert projektünk, a mindszentkállai pajta borterasz, amit nagyon szerettünk tervezni. A megrendelőkkel már korábban is dolgoztunk együtt, így gördülékeny volt az együttműködés.

Hogyan kezelted azokat a terveket, amikkel kevésbé voltál elégedett?

Ilyet nem igazán tudok mondani, mert a legtöbbször addig nem hagy nyugodni egy terv, amíg valami jót ki nem tudunk hozni belőle. Arra viszont van példa, hogy a kivitelezés nem olyan minőségben, nem pontosan a tervek szerint valósul meg, ezt sokszor a megrendelő nem veszi észre, én viszont látom, érzem a különbséget. Ez lehet anyagbeli eltérés, részletbeli változtatás, ami jó esetben nem a legfontosabb része a koncepciónak.

Volt válságkorszakod? Ha igen, mikor és hogyan küzdöttél meg vele, hogyan kezelted?

Alkotói válságot még szerencsére nem éltem át, menet közben persze sokszor vannak kisebb elakadások. Ami nehézség, hogy egy építész iroda vezetésével nagyon sok egyéb kötelezettség jár, ami az építészet szép részéből, a tervezésből vesz el időt, de ezeket nyilván muszáj megcsinálni.

Hazai-külföldi irodák közöl hová fordulsz inspirációért?

A kortárs és a modern képzőművészetet nagyon szeretem, az azzal foglalkozó barátaim rendkívül inspiratívak. Építészetileg az internet révén nagyon tájékozottak tudunk lenni. Temérdek sok projekt jön szembe velünk, de ki lehet mazsolázni közülük a számunkra leginspirálóbbakat. Manapság már az Instagramon is rengeteg alkotót lehet követni, ez érdekes érzés, mert amikor mi végeztünk, akkor a nyomtatott folyóiratokból inspirálódtunk. Több külföldi folyóiratot hosszabb ideig járattunk is, olyanok voltak, mint a zenében a CD. Mai digitális világunkban már különleges, hogy ott vannak és meg lehet fogni őket.

Mi számodra a legérdekesebb hely/helyzet/köztér?

Ez egy tág kérdés. Budapesten kívül Siena főterét mondanám, az egyszerűen fantasztikus. Az egész főtér lejt, ezzel pedig egy rendkívüli téri helyzet születik meg. Budapesten, amit nagyon szeretek, az a Fény utcai piac, ezt az Építész Stúdió tervezte. Nem csak építészetileg elképesztő hely: mint köztér funkcionálisan is megállja a helyét, emellett piac-modellként is kiemelkedő példa. Ugyanakkor sokkal jobban kéne figyelni a szellemiségére, például azzal, hogy óvjuk az oda nem illő hirdetésektől, reklámoktól, plakátoktól.

Milyen zenét, filmet, könyvet, verset ajánlanál nekünk?

Zenében nagyon szeretem Joep Beving-t, holland zongoristát és Arvo Part észt kortárs zeneszerzőt. Az utóbbi számomra építészeti gondolkodásban is nagyon inspiráló. Ő az egyetlen lényegit keresi. Ezért a zenében a csendből indul ki, ez szerintem az építészetben is egy nagyon fontos kifejező eszköz. Könyvben Szerb Antaltól az Utas és Holdvilágot ajánlanám, versben pedig Pilinszkynek bármelyik írását. Film terén Berlin felett az ég című művet, lényegében annak a zenéje is inspiráló.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Nagyon szeretek fotózni. Egy rendkívül időigényes kikapcsolódás, de elképesztően élvezem. Épületeket és tájakat is meg szoktam figyelni, gyakran foglalkozom részletekkel, például a természet és az építészet összenövésével. Anno versenyszerűen teniszeztem egyetemig, onnantól pedig hobbi szinten játszottunk együtt az egyetemi barátaimmal. Ez a sport még mindig közel áll a szívemhez. A kortárs képzőművészet, különböző kiállítások szintjén ki tud kapcsolni. És végül a zenehallgatás is hozzájárul a mindennapjaim megkönnyítéséhez, amikor csak tehetem hallgatok zenét.

Egy tanács, előadás, konzultáció, félmondat, ami máig gyakran eszébe jut?

Nehéz egy gondolatot kiemelni. A Cságoly Ferivel töltött konzultációk mélyen élnek bennem. Ő alig rajzolt, csak rávezetett a megoldásra. Arra késztetett, hogy te jöjjél rá, ez pedig egy elképesztő szellemi muníció volt.

Ha tervezés közben nagyon elakadsz, mit szoktál csinálni, hova szoktál nyúlni?

Igazából csak megállás nélkül agyalok rajta. Rengeteget skiccelek, nézelődöm. Tereket és formákat keresek. Visszagondolok utazásokra és onnan igyekszem inspirálódni. Kellő gondolkodással ezek az elakadások megoldódnak, hiszen az építés az ember egyik legösztönösebb vágya. Ez bennünk él. És milyen érdekes, hogy miközben az építésszel a természet ellen próbálunk védekezni, mégis közben próbálunk újra és újra visszatérni hozzá. Az alkotói válságra nincs konkrét recept, csak annyi, hogy nem szabad annyiban hagyni.

Bennünk néha felmerül egy félelem, hogy lesz-e elég feladatunk a jövőben építészként. Erről mit gondolsz?

Ha nem kell több épület, akkor majd lesznek felújítások. A meglévő épületeknek vannak már emlékeik, történeteik és pont ezért nagyon érdekes műfaj, hogy ezeket hogyan tudjuk funkcionálisan és építészetileg is a mai korra formálni. Ráadásul, ha nem bontjuk le, nem termelünk szemetet. És ne felejtsük el, hogy ezekhez hasonló fenntarthatósági kérdésekben az esztétikai megközelítés is fontos szerepet játszik. Ha valami szép, azt jobban szeretjük, többet törődünk vele, hosszabb ideig használjuk, ezért hasznosabb, tartósabb.

Egyébként pedig lehet pályázni. Egy pályázat óriási időbefektetés, de megéri. Valamit mindig lehet csinálni, valami mindig lesz. Ki kell fejleszteni valamit ,vagy a saját lakásodat, szobádat, házadat vagy tervezni egy új bútort. Ezek aztán akár jó referenciák is lehetnek. Lényegében bármi jó, ami lefoglal minket, ezt pedig nem nehéz, hiszen építészként nem lehet unatkozni.

Az interjút készítették: Semsei Anna és Tibold Csenge építészhallgatók

Képjegyzék:

01 portré

02 diplomaterv

03 Mindszentkálla Pajta

04 Pasaréti Közösségi Ház

05 Páduai Szent Antal Plébánia

06 személyes

07 irodafotó